Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Barták Balázs: Az anyagcsere művészete
lehetetlenné tevő, önkényesen a jelölő lánc végére biggyesztett transzcendentális jelölt. Határozottan tetten érhető ebben az erőfeszítésben az a kétségbeesés, amely akkor támad, amikor a ráció bűvöletében szenvelgő modernitás épp az ész parancsára kénytelen belátni, hogy világunkban az egységes értelemegészek ideje lejárt. Nehezen képzelhető el tragikusabb helyzet, mint amikor épp az ész súgja fülünkbe: ne higgy mindenhatóságomban! Az emberi gondolkodás, szembesülve e ténnyel, légüres térbe kerül, s el kell döntenie, megy vagy marad. A Leopold Bloom esetében úgy alakult, hogy marad. A mappa lapjai - megannyi szuplementum. Székelyék idáig merészkednek. Vagy talán fél lépéssel még tovább is, hiszen a köttetés, mint jeleztük, elmarad. Innen azonban mintha visszahőkölnének. A totális disszeminációval nem akarnak vagy nem képesek cinkosságot vállalni. A szétszóródni készülő lapokat fizikai értelemben zárja börtönbe a mappa, gondolatilag pedig a hívószó által próbálják meg feltámasztani a rendet teremteni képes ráció vélt erejét, azaz a világot ész-hez téríteni. A. Leopold Bloom 19. száma három kivételével Székely Ákos munkáit tartalmazza. Mintha a fenti gondolatmenetet kívánná alátámasztani, a mappa zárt formáján és a hívószón túl Székely további rendezőelveket is működtet. Amíg a huzat vagy egy, a művészetért rajongó hat éves kósza kedvében össze nem keveri a műveket, a három vendéglapot jegyző szerző alkotásait találjuk az összeállítás élén. A hangsúly itt az összeállításra esik. Vélhetően nem a véletlen és nem is az udvariasság, hanem előre megfontolt szándék rendezte így a sorozatot. Az első darab - Tóth Gáboré — a Metabolikus agy címet viseli, amit anyagcserezavarok a gondolkodásban alcímmel bocsátott közre. Szövege így hangzik: Tévedés! A valóság nem látszat. Azt mondhatnánk, e kijelentés a mappa egészének programját hirdeti, ha nem feltételezhetnénk a lap alján olvasható megjegyzésből, hogy itt egy hosszabb szöveg részletével van dolgunk, amelynek másik lapja egy másik mappában épp az itt olvasottak ellenkezőjét állítja (75/35 - ez a kijelentés a 75/34 oldal cáfolata). Itt és most azonban ragaszkodnunk kell ahhoz, ami nekünk jutott, vagyis ahhoz, hogy a valóság nem látszat. Kérdés persze, komolyan vegyük-e ezt a kijelentést, avagy kezeljük pusztán a gondolkodás anyagcserezavarának termékeként? A kiemelt szöveg ráadásul a törlésjel közkedvelt, olykor már közhelyes gesztusa alá kerül. Tóth Gábornál ez a törlésjel azonban egy viszonylag széles, teljesen áttetsző cellux-csík, ami nem takar semmit, s így a gyakorlatban is megvalósítja a kijelentés értelmét, hiszen amit a ragasztó látni enged, az a Leopold Bloom paradigmáján belül tényleg valóságnak tekintendő. A törlésjel esetünkben tehát nem töröl, hanem épp ellenkezőleg, megerősít. Azt gondolom, hogy a második vendéglap szerzője, Molnár Katalin ugyanezt a problémát jáija körül, csak Laing verbális gubancaira emlékeztető formális keretek között. Bizonyos értelemben az ő szövege is azt állítja, hogy a valóság nem látszat. E valóság kimondása nála így hangzik: Kati tud bajt okozni 2000-ben is. Mert ha Katinak sikerült már 2000 előtt is bajt okoznia, akkor Katinak sikerülni fog 2000274
