Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Bíró Zsófia: "Félre vers, tsalád, ima"

Súgár metszése a völgy torkok felett Hajnalban s alkonyaikor, a mennybe fel szökő Sírköve a zápor-vert Magúra, s kertiben Viola s gyopár özön. De mind ez nem vigasz.

Az sem, hogy fattyú béllyegét nem szenvedi.

S hogy néki jobb: minden meg-hóltra mondható És szent igaz; még is mind élni nyargalunk.

Félek, hogy újra tánczolok. De éjtszaka Gyakran riadok nyivátskolásra, s rájövök,

Magam nyiszogtam. Mert azt álmodám: futok A hegyre, mind magasabbra, erdőn, vége nints,

Nyomomban ismeretlenek, s én nem tudom,

Zsandárok-e, vagy követnek síró asszonyok. ”

(Epistola ennen magamhoz)

,Félek, hogy újra tánczolok” - és lön (Leány kéz; Krátky János tsászári gárda kapitán úrhoz; Meggondolás; Venus és Mars). A történtek azonban nem merültek feledésbe, Psyché líráját ettől kezdve szokatlan keserűség és kri- tikusság jellemezte (Thais keserve; Epigrammok; Árvaság). Valószínűleg az átélteket és a marcangoló lelkiismeret-furdalást enyhítendő' bonyolódott ismét sekélyes és felelőtlen kapcsolatokba, amelyeknek következményei elől az őt mindig szívesen oltalmazó Dessewffyékhez menekült (Nagy Adelinához).

1816 elején ismét találkozott egykori vőlegényével, Max von Zedlitzcel, és frigyüknek most már semmi nem állhatott az útjába. Az újdonsült férj ,JSchle- siai birtokos, Chramow és Chlebitz földes úra és számtalan erdőségeké; izmos, kese, nagy darab ember, születésűül biczegős, ezt alig látni rajt. Inkább polák vagy morva, mint német, s a véle való eggyüttlétel sokaságban vagy kettesben, nem nyoszorittó. De 24 esztendővel nálam korosabb. Még avval is buzdít, ha hozzája megyek, szeretőket is tarthatok elő-vigyázattal, eggyszerre tsupán keveset. Mondám, törüllye étkezési kártyámról a szeretőket, ha 21 éves vagyok is, el-fáradék s bizonnyal kettőnk köztt én levék öregebb.

Hát így vagyunk. Őrizzem-é féltett szabadságom? Azt hiszem, bár mikor vissza szerezhetem, de alig lészen kedvem akarnom. S betyár nyomorúságomnak, evési s fííttési gondgyaimnak adieu."

S ezzel tulajdonképpen véget is ért Psyché költői pályafutása. Költészetének ez a harmadik szakasza (Asszony évek, 1817—1831) csupán néhány magyarra fordított cigány dalból (Tzigán daliok magyarittva), európai utazásaik pár soros reflexióiból (Egy fejér rózsa mellé Lady Kenneth-nek; Shelley után; A hajó gyár; Nap kelte; Fanny Elssler; Vesuvio; Olajfák; Ég, víz, föld), aforizmákból (Vas-sarkalatú dobozkák; Mi vagyon egy kis leány ridicule-jében; Kéretlen tanácsok; Egy könyv árúshoz; Az ítész; A vas sorompó kitalálása) és két létösszegző versből áll (Tükör előtt; Már nem csudáinak).

,/...] ellen-tét vala női testem S férfiú lelkem:

Kívül édes, lágy simaság, de bévül Szikla görcsökben feszülő nehéz érez,

263