Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Oliver Friggieri: Az első telefonhívás; A baba, amelyik nem beszélt

„Nem, én nem akarok hozzád beszélni.” - képzelte a választ. Durván megmarkolta a babát és a földhöz vágta. Egy hang se jött ki a babából. Vadul felkapta és verni kezdte, éppen úgy, ahogyan őt az anyja, amikor rosszalkodott. Utálattal tartotta a babát, kezében ruhácskájának végénél fogva, aztán azt is lerántotta róla, körmeit a meztelen anyagba vájta, és mélyen fölhasította. Hideg volt azon a napon és Betsabeja várta, hogy a baba reszketni kezd. Kezébe vette az ollót, és nagy fürtökben elkezdte vágni a haját, egyik hajcsomót a másik után. A kopasz fejen csak néhány csomó maradt. Kitörte a kezeit, a fejét és lábait, és a baba apró darabokban, de még így is gyönyörű szemekkel hevert a padlón.

Egy szó nem volt. Egy sóhaj nem volt. Betsabeja a maradékot összetaposta a lábával, és hallotta a recsegés hangját a padlón, de a kedves, merev szemek a múltból még ott voltak, mintha akartak volna valamit.

„Nem szeretlek többé.” - mondta a kislány rekedt hangon. És a következő pillanatban az anyja teára hívó kedves szavait hallotta a földszintről.

BODA MAGDOLNA fordításai

OLIVER FRIGGIERI

Oliver Friggieri a Málta Egyetem Málta Tanszékének Tanszékvezető egyetemi tanára, 1947. március 27-én született Flóriánéban egy mélyen vallásos családban, az egyetemi tanulmányait a máltai egyetem filozófia és irodalom szakán végzi, és kutatásaiban „az olasz kultúra hatása a máltai irodalomra” témakörre specializálódott. Rövid ideig papi tanulmányokat is folytat, de feladja és megházasodik. Az itáliai irodalom kiváló ismerője, Dante, Baudelaire és Marcel Prous mélyen megérintik. Korai írásaiban hatásuk tetten érhető. 1968-1975 között máltai nyelvet és irodalmat valamint filozófiát tanít az állami iskolákban, majd tanársegéd a Máltai Egyetemen. Itt is válik professzorrá. Alapító tagja a Mozgalom az Irodalom Előmozdítására, amely a 60-as évek második felében forradalmasította a máltai irodalmat. Journal of Maltese Studies-t szerkeszti. Szerzője az első máltai oratóriumnak1 és kantátának2. Hihetetlen ambíciója óriási munkabírással párosul, rendkívül termékeny és aktív. Rendszeresen ír a Sunday című újságban és a máltai rádió műsor- szerkesztésében is részt vesz. 1989-ben ő kezdeményezi és szervezi az első nemzeti kongresszust a máltai kultúráról. Kritikákat, kritikai tanulmányokat, stilisztikai analízist, biográfiát és esszét is ír. A költészetben és a próza világában egyaránt otthon van. Mintha nem lennének privilégiumai és nem az önkifejezés, hanem a misszió lenne a lényeges, a feladat, amely rábízattatott.

Prózai munkái tematikailag egyszerre filozofikusak, szociálisak és pszichologikusak. írásait logika és racionalitás jellemzi. Hősei hús-vér emberek, sorsuk bármelyikünk sorsa lehetne, történetei az egyszerű ember történetei. Végtelen lelki hűséggel ábrázol, mélységes empátiát mutat hőseivel, de nem avatkozik sorsukba.

254