Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1. szám - Károlyi Tamás: Élet a Marson

- Nem jobban, mint bárki. Berúgva, asszem, sose láttam, úgy értem, holtrészegen. De drogozni nem hiszem, hogy drogozna. Nem olyan. Asszem.

Aztán visszajött, ugye, a múlt héten, és kérdezte, hogy továbbra sincs semmi új hírem-e felőle, de honnan lett volna? Kérdezte, hogy eszembe jutott-e valami, ami fontos lehet, voltak-e anyagi nehézségei, vagy ilyesmi. Fogalmam se volt, mit válaszoljak, mit akar hallani, mondtam, én nem tudok ilyesmiről, aztán békén hagyott.- Karácsonyi ajándék? - kérdezte ez a Horváth, vagy Németh, de az is lehet, hogy Ziegl, mondom, nem emlékszem.- Ja - mondtam, és mutattam a Milkás dobozokat. - Anyámnak lesz. Lehet már tudni valamit?- Hát, azt hiszem, még korai lenne, de találtam egy nyomot. — Lehet, hogy nem szó szerint ezt mondta. De valami ilyesmit. Egyre többet felejtek. Nem tudom, miért. Néha azt is elfelejtem, milyen nap van ma, napjában többször kell tudatosítanom magamban, ötpercente meg kell néznem mennyi az idő, ha nem akarok elkésni valahonnan, de még így is kimegy a fejemből, hová is sietek. Mintha hetvenéves érelmeszesedéses lennék, komolyan.

Joda hív, hogy ugorjak át hozzá valamikor a napokban, megbeszéljük a holnapot, Silent is jön, mindenki unatkozik. Eszti állítólag elbaszta az egyik vizsgáját, attól fél, hogy megvágják, ami nála könnyen előfordulhat. Kérdezem Jodától, ő hogy áll, „sehogy”, mondja, nincs semmi különös, nincs semmi komolyabb probléma, még hátra van ugyan egy pár szóbeli. Mondom, én sem állok másképp. Csend. Kifogytunk volna a témákból?- Akkor holnap — hallom a vonal másik végéről.- Holnap.- Hellóka.- Csövi.

Ahogy leteszem a kagylót, felébred bennem a vágy, hogy felhívjam az ex- barátnőmet, és boldog karácsonyt kívánjak neki, de attól félek, neki se tudnék mit mondani, azon kívül, hogy még mindig szeretem, és tudom, erről hallani sem akar. „Ha ez egy film lenne, most megcsörrenne a telefon, O hívna, és találkozni akarna velem”, gondolom, de nem történik semmi, csak állok meredten, elgondolkozva.

Visszatérve a nyomozóra: végül is nem volt hajlandó elárulni többet, rövid udvariaskodás (.Kellemes ünnepeket!” .Köszönöm, magának is!”) után a húsos felé vette az útját, igyekeztem később elkerülni. Megvettem mindkét Milkát, az epreset anyának, a mogyorósat ex-barátnőmnek szántam. Sajnos nem tudtam időben odaadni neki, talán majd 29-én a vizsgán, ha jön. Apának egy Hamvas-kötetet vettem, meg még néhány apróságot a távolabbi rokonoknak és haveroknak. Már nem tudnám felidézni, mire gondoltam, amikor kiléptünk a TESCO-ból, talán, hogy remélem, sok pénzt kapok karácsonyra, mert most nincs egy fillérem se, vagy az előttem álló néhány vizsgára, vagy Őrá, mert sehogy nem tudtam kiverni a fejemből, de az is lehet, nem gondoltam semmire, csak a hideg miatt dühöngtem.- Hello.- Szia Max.- Csak azért hívlak, hogy boldog karácsonyt kívánjak.

15