Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Lőrincz Zoltán: "...az ég alatt levő vizek..."
LŐRINCZ ZOLTÁN „...az ég alatt levő vizek...” ADALÉKOKA VÍZ IKONOGRÁFIÁJÁHOZ 1999. szeptember 2-án — a svédországi Ráttrikben - egy konferencián, az „Opening workshop” keretében, több évszázados fák ölelésében, egy tó partján kollégák nagyméretű kancsóból a gyönyörű mintázatú tálba vizet öntöttek, majd mások néhány perc múlva a nagyméretű vízfelületre ún. úszógyertyákat helyeztek. A lemenő' nap árnyékában a szabadban titokzatosan csillantak meg a fények a tavon, s borítottak mély misztikumot a partján ülő ünneplőkre. A kör közepén pedig ott világítottak a vízen úszó gyertyák, és késztették medi- tálásra a konferencia résztvevőit. A két őselem szinte közmondásszerű ki- békíthetetlenségének, szép, vizuális együttélésének lehettünk tanúi. De nézzük a kezdeteket: ,Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a szárazát földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó.” (1 Móz 1,9-10) A Genezis himnikusan írja le a négy őselem szétválasztásának történetét. A világ teremtése ma is számtalan költői és képzőművészeti kérdést intéz a kortárs szemlélőhöz és érdeklődőhöz, vajon hogyan és miként történt a ködös múltba vesző teremtői aktus. A művészettörténet számtalan interpretálási lehetőséget nyújt a vizet mint őselemet, mint eszközt (lásd vízözön és pusztítás), az élet forrását és zálogát, illetve mint kifejezési eszközt (akvarell) tekintve. A képzőművészet ugyanakkor tematikailag is számtalan lehetőséget ad (folyó, tó, tenger, gőz, pára, ég, felhő s hozzákapcsolódván számos elem) a víz életadó és életmentő jellegének a bemutatására. Goethe 1810 körül beszélgetéseiben nyűgözi le barátait, szellemi partnereit: ,Az elemeket hatalmas ellenfeleknek kell tekintenünk, amelyekkel örökké harcolnunk kell, s amelyeket minden egyes esetben csak a legnagyobb szellemi erőkifejtéssel, csellel és bátorsággal győzhetünk le...” Majd máshol így elmélkedik a Teremtés kapcsán: ,A vízben kialakulnak a puhányok, polipok és hasonló lények, míg végül egyszer ember keletkezik.” (1810) vagy: ,A természetnek hosszú előjátékra van szüksége, hogy eljusson az emberhez; lények és alakok keletkeznek, melyek azonban igen távol állnak még tőle. Mindegyikükben látható azonban a hajlam valami más, valami magasabb iránt...” (1806) Faust (is) dolgozószobájában (I. rész) a következőképpen bölcselkedik: 169
