Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Lőrincz Zoltán: "...az ég alatt levő vizek..."
,tfogy bestiát megfogjam, a négyes rontást hadd mondjam: Szalamandra lobogjál, Undéne, csak úszkálj, Szilfe, suhogjál, Kobold, szaladgálj! Ki bánni nem mer az elemekkel, erejükkel s jellemükkel úr az nem lehet szellemek felett. Tűnj el a tűzbe, Szalamandra! Szakadj vele össze, Undéne! Világolj, hulló csillag fénye, Szilfe! Siess, segíts mag, Inkubas! Inkubas! Segíthetsz, ha most idefut Szent A négy közül ebben egyik sem ül, berzenkedik, mutogatja fogát: még nem tapintám gyenge oldalát, de ha ez nam hat, lesz jobb kuruzslat.” A Goethe által idézett „négyes rontás” Faust varázsigéje és a „négy elem” szellemének a megidézésére szolgált volna. Ezen elképzelés mögött a természet négy birodalmának megfelelő ősi képzet áll; Szalamandra — tűz, Undéne - víz, Szilfe - légi tündér, Kobold - föld. A Faust második felvonásában gyönyörűen felépített zárójelenetben a szirének és az ünneplő kórus a négy elemet dicsőíti. Jly fénybe miféle tüzes csoda vonhat hullámhegyeket, melyek összerobognak? Hol lángja lobog s a magasba lebeg, izzó vörösen fut az éji menet, S mindent, ami látszik e lángok öveznek; így lép hatalomba Erósz, ki a Kezdet! Üdv a tenger szent vizének, melyből szent tűz tör ma égnek! Üdv a lángnak! Üdv a habnak! Üdv a páratlan kalandnak! Üdv, lágy szellők langyos árja! Üdv, barlangok mély homálya! Együtt légy ez éjjelen ünnepelve, négy elem!” 170
