Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Fűzfa Balázs: A magyar költészet néhány cseppje
novellája is, de kell-e „Isten másodszülöttjétől" más címet idéznünk, mint a Vízkereszt vagy amit akartok című talányos színjátékát? ...Az a bizonyos túlsó part pedig - mindannyiunk szelíd vágya és örömteli akarata - amott belül van, a lélekben. Erről szól Nagy László verse, melyben nincsen benne a víz szó sem, mégis ő a ,főszereplő” — mint ahogyan a Csak posta voltál című Babits-opuszban is a „meder”, vagyis a víz határa hordozza a mondandót. KI VISZI ÁT A SZERELMET Létem ha végleg lemerűlt ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra! (1957) Tágas öblök, aprócska zátonyok, könnyű szellők segítik, máskor komor sziklák, zuhatagok, szélviharok, sekély és mély vizek állják útját annak, aki elindul. Elindul szabadságért, egy-két szóért, néhány nyugodt délutánért. Hömpölygő folyamok, hullámzó tengerek partjainál aztán föltekint az égre, majd lassúdó mozdulattal le a nagy vízre, és sok mindent megért. Egy napon talán önmagát is. 168
