Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Károlyi Pál: Zene és vizek

Azonkívül a zene érzelmeink ábrázolóművészete, tehát mindenképpen a zenei kompozíció az elsődleges és szinte csak az egyetlen lényeges. Csak járulékosan kapcsolhatjuk gondolatokhoz, képekhez. Bár érdekes lehet, de ha csak fest, ha csak forma, már nem művészet. Ügyes technika, játék, bűvészet. Irodalmi, festői programmal társult művekről szerzőik mindig is hangsúlyozzák a járatlan közönség számára, hogy jnkább érzések kifejezése, mint hangfestés” — ezek Beethoven szavai VI. Szimfóniájához, vagy mint Claude Debussy hangoztatta, a zene ott kezdődik, ahol a szó már felmondja a szolgálatot. Valamennyi prog- ramatikusnak elkönyvelt zeneszerző, mint pl. Hector Berlioz, Liszt Ferenc, a program ihlette hangulatot, lelkiállapotot adja. így voltaképpen teljesen mindegy, mi a tárgy, legfeljebb érzésvilágunkat segítheti fantáziánk, ha bizonyos zenén kívüli útmutatásokat is kaptunk. Gyermekkoromban - amikor még fogalmam sem volt, mi az, hogy pastorale és mi az, hogy programzene -, Beethoven Pasztorál-szimfóniáját hallgatva, a II. tételében üdítő zöldben éreztem magam, a patakábrázolás hangzatainak mozgása akkor nekem önkéntelenül bokrok lombjainak susogását érzékítette.

A vizek örök folyásának ritkább zenei festése a folyók, folyamok felséges hömpölygésének grandiózus látványa s a kép keltette benyomása. Talán mert nem dédelgethető, megfogható, az emberi mérethez túl hatalmas, de még nem elég végtelen, mint a tenger. A program vagy dramaturgia utalásaiban ugyan gyakori szereplők, műcímekhez is gyakran tartoznak, zenei megjelenítésük azonban igen nagy felületű formát igényel, így legnagyszerűbb zenei megjelenítésük a romantika századának produktuma. Richard Wagner és Bedrich Smetana nevéhez kétségtelenül a legkiválóbbak fűződnek. (Robert Schumann Rajnai Szimfóniája a Rajna vidékének műemlékei és tájszépségének igézetében született, s mint kompozíció sem különösen jelentős.) Wagner A Nibelun- gok gyűrűje című operaciklusának több helyén él a Rajna vize lágy, kedves vagy vészterhes hullámzásának zenei rajzolatával, sőt a rajnai sellők alakjaiban megszemélyesíti a folyót. Legeredetibb ötlete azonban a folyó méltó- ságosan nyugodt hömpölygésének ábrázolása az első este, A Rajna kincse prelúdiumában. Csaknem öt percen keresztül, esz orgonapont fölött egyetlen Esz-dúr akkordot hangoztat, ringató-kúszó, felhullámzó dallammotívumokkal, egyre sokasodó rézfúvósokkal. A 2. perc körül belépő vonósok telítik a hangzást fól-le csapdosó hullámszakaszokkal, mindehhez azután egy fuvola magas esz hangja társul, megszakításokkal - mélység és magasság között űr, ez lesz majd Debussy Tengerének végtelenséget érzékeltető hatása is. A hangzás intenzitása szüntelenül növekszik a függöny felemelkedéséig, a 3. perc után eluralkodik rézfúvókkal a fel-felmagasló hullámzás, s a tetőfokon hirtelen csend, megszólalnak a rajnai sellők, a néző-hallgató a Rajna mélyén találja magát.

A cseh Bediách Smetana Hazám címmel hat szimfonikus költeményből álló ciklust alkotott, amelynek legsikeresebbje a második, az 1874-ben, már teljesen süketen komponált Moldva. A nagyszerű darab a Moldva folyót mutatja be, forrásvidékétől Prágáig. Smetana a partitúrában feltüntette a leglényegesebb programokat. Ezek: A Moldva első forrása; A Moldva második forrása; Erdei vadászat; Parasztlakodalom; Holdfény, nimfák tánca; Szent János zuhatag; A szélesen hömpölygő Moldva. A programjelzésekből láthatjuk, hogy folyó melletti zsánerképeket is magába foglal az alkotás, valamint víz154