Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Károlyi Pál: Zene és vizek
esést is megjelenít zenei hangokkal. A képek hátterében mindig érezzük a folyót, hiszen valamennyi a forrásból keletkezett, patakocskát, patakot festó' zenei motívumokból építkezik, illetve tartalmazza azokat mellékszólamként vagy kíséretként. - Két fuvola váltakozó dallamfigurájával születik meg a patakocska A Moldva első forrását megrajzoló tételkezdettel, majd második forrásként két klarinét csatlakozik hozzájuk, ugyanazokkal a motívumokkal, mindjobban szélesedve, mígnem a négy hangszer, a hozzájuk csatlakozó brácsaszólammal és az együtthangzás tömörségével már tekintélyes patak gyors folyását festi. Az ehhez a zenei szövethez társuló széles, népdalszerű moll dallam már a folyóvá szélesedést jelzi, s egyre több hangszer belépésével, majd a teljes zenekarral hömpölyög tovább a folyó. — Apart menti erdőkből vadászat hangjai szűró'dnek a tekergő' medrében hullámzó víz hangjai fölé. Aztán a mind nagyobb víztömeg nyugodtabb folyásúvá válik, s vidám falusi életképhez, lakodalmi ünnepséghez érkezünk. Az este holdfénye nimfákat és mindenféle koboldokat csal elő a vízparti erdőkből. A büszke folyó elhagyja őket is, vize megcsillan a felragyogó Nap fényétől, s a sziklás tájról lezuhan a mélybe. Grandiózus vízesés zenét hallunk, s ezután pedig a minden akadályt legyőző gyönyörű folyó diadalmas áradását. A moll dallam dúrrá szélesedik, majd elhagyva a várost, eltűnik szemünk elől. Hegyek, völgyek, rétek folydogáló vizei mind a nagy tengerhez sietnek, amelynek vize eltűnik a horizont mögött. Óriási vizek, amelyek nyugalmát csak a szél zavarhatja meg. ... a sima tóban a csillagos ég gyönyörködik. Szél a hullám jó szeretője; szél kavar a mélyből habzó hegyeket. Emberi lélek, képmásod a hullám! Emberi sors, képmásod a szél! A Szellemek éneke a vizek fölött befejező verseivel a tengerek zenei metaforáihoz érkeztünk. Voltaképpen találkoztunk már velük a viharzenék tárgyalásakor. E helyen olyan tengerhullámzás-ábrázolásokról legyen szó, amelyek nem kötődnek össze az ég zivataraival, mennydörgéssel, villámlással. Mozart Idomeneójának említett II. felvonásbeli viharát Neptun haragja keltette ugyan, de zenéjében félreérthetetlen, hogy Mozart villámokkal és zivatarral egyesült tengerháborgásra gondolt. (A színpadi utasítás szól erről, és némileg a szöveg is tartalmaz ilyesmire utalást.) Az opera drámai magjának I. felvonásbeli vihara a tengerpart kimeredező szikláinál Idomeneo flottájának pusztulását ígéri. Idomeneo Neptunhoz (Poszeidon) fordul könyörgéssel és felajánlással, hogyha megmenti, feláldozza az első embert, akit a parton megpillant. Neptun felmerül a tengerből, és lecsendesíti a szeleket. Mozart hatásos zenei képpel ábrázolja e jelenetet. Két kórus, az egyik a parton aggódó 155
