Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Anthony De Mello: Vetőmagok
Azé a győzelem, aki mer egyedül lenni. Zsarnok az olyan isten, akinek megfélemlítés a kenyere. Előtte térdet csak gyáva hajt, nem hívő. Az újjászületést keresed - és kerülöd a szokatlant? Merj szembenézni a valósággal, és mondd mindannak, amihez ragaszkodsz: „Ez is el fog múlni.” A természet az én meghosszabbításom - tágabbik testem. Sorold föl valamennyi igazságot, melyet baráti érzülettel eléd tárt. A vakok meglátják mindazt, amit nem láttak, amikor még láttak. Hogy is félhetnénk az Úrtól, hiszen a szeretet feltétel nélküli? A történelem legnagyobb rémtetteit jóhiszeműen követték el. Más helyek, más emberek hívnak - mennem kell. Ha egyedül vagyok, megnyílik a mélység, hogy láthassam és szerethessem a teremtést. Tisztában van vele a te istened, hogy a szeretet soha nem féltékeny? A sötétség megmutatja a láng izzó csodáját. A halad gondolata fölfedi az élet törékeny szépségét. Elmúlt évek hány szerelme, álma, félelme tart hatalmában ma is? SEMMI SEM VÁLTOZOTT, CSAK A HOZZÁÁLLÁSOM - VAGYIS MINDEN MEGVÁLTOZOTT. A neheztelés hálává változik, amikor látom, hogy amit elkövettél ellenem, javamra válik. Gyanakodj a kép iránt, melyet Istenről alkotsz - jobban tetszik neki, mint az imádat. A szeretet nem tartja számon a rosszat. Az Isten szeretet. Feltámadsz, valahányszor meg mersz halni. Ne ragaszkodj hozzájuk: haladj tovább, ints búcsút a dolgoknak. 1054
