Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11-12. szám - Anthony De Mello: Vetőmagok

Ha nyugalmadat Jézus Krisztusban találod meg, többé nem lesz soha egy percnyi nyugtod.

Kerüld a magadba nézést. így sikeresen elkerülheted a valóságot.

Ahogy örökké hömpölyögsz, én ülök, nézlek - és csodálkozom.

Ha egyedül vagy, visszanyered belső valódat.

Látni Istent nem láthatod. Megismerheted.

AZ ÉLET ANNAK VALÓ, AKI NEM FÉL KOCKÁZTATNI.

Nem tudom, mire szólít, de megismerem a hangját.

Félek szeretni, tehát félek egyedül lenni.

Nincs emberi lény, aki elérhetne ott, ahol a lényeged van.

Ha önként adod a kezed, a lábad, hogy átszögezzék, a szíved, hogy átdöfjék és véredet ontsák, megismered végre az élet és a megszabadulás ízét.

Senki sem lehet hálás és boldogtalan.

Leválaszt belső valódról és a valóságról a robajlás, amit énnek mondunk. Ha eltűnik az én, újra egésszé válsz - és csöndessé.

Félreállunk - hogy magába szippantson az élet folyama, és tovahömpölyögjön.

Tűnődj el az élet lényegén: táncból a porba, porból a táncba.

A csöndben újra egésszé válsz.

Központod a világmindenség központja.

A bizonyosság vakbuzgók, terroristák és farizeusok bűne. Akibe szorult irgalom, tudja, hogy tévedhet.

Élénken emlékszem azokra az időkre, amikor hadakoztam szeretete ellen - de hiába. A szeretetnek nem lehet ellenállni.

Testem érzi izzó érintését - és gyöngéd játékosságát.

Tessék, itt a szemem, hogy lásd saját teremtésed, itt a fülem, hogy halld a dallamokat, melyeket te szereztél.

Békét nem lelsz, csak az ,jgen”-ben.

1055