Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11-12. szám - Solt Kornél: Fordítási hiba és az olvasó védelme

JCésőre járt, a kávéházból mindenki elment már, csak egy öregember ült kint a fa alatt, melynek lombján átszűrődött a villanyfény.” (239)

A novella tragikus hangvételű. Az öregember a múlt héten öngyilkosságot kísérelt meg. Úgy vágták le a kötélről. Itt, ebben a „tiszta, világos kávéházban” a magányt keresi. Ne lássa senki sem! Úgy hiszem, nagyon fontos számára az „árnyék”, melyet hiába keresek a fordításban.

Más példa a kihagyásra. - Düi'renmatt egyik lélegzetelállító krimije a Der Auftrag (stb.) című könyve.3 Ebben - többek között - arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy korunkban mindenkit mindig megfigyelnek. Ebből furcsa „Teufelkreis” keletkezik és egy ellenszenves hármasság: a „megfigyelők”, a „megfigyeltek” és a „megfigyeltté vált megfigyelők” hármassága. Ezt az alap- gondolatot fejezi ki az eredeti mű egy egyetlen mondata (19). Ez a mondat annak a közlésével fejeződik be, hogy a megfigyelt maga is megfigyeli a megfigyelőjét, aki ennek folytán maga is megfigyeltté válik. Ez a dőlt betűkkel szedett szöveg azonban hiányzik Horváth Géza fordításából.4 (17) Holott az eredetiben ott van: ,,[...] werde es von jenem beobachteten beobachtet, selber ein beobachtetes werden." (19)

A kihagyás fordítás esetén elég gyakori nemcsak hazánkban, hanem határainkon kívül is. Umberto Eco egyik bestseller regénye A rózsa neve, kitűnő hazai fordítója Barna Imre. O ennek a műnek az angol fordítójáról ezt állapította meg:5

J...1 itt-ott egész bekezdéseket kihagyott. (Sőt egész oldalakat is, különösen olyankor, amikor túl sok a név, a dátum és a filozófia.)” (652)

Már ezek a példák is mutatják, hogy az olvasó - bizalma ellenére - nem mindig ugyanazt kapja a fordításban, mint ami az eredetiben van. Még inkább áll ez a ferdítésekre, félre fordításokra. Mutathatnék súlyosabb eseteket is ebből a kategóriából, de most tekintsünk el ettől. Egy (méghozzá ez is kétes eset!) illusztratív példát mégis megemlítenék Karen Blixen szívemhez nőtt regényéből5, melynek címe: Volt egy farmom Afrikában. Kitűnő fordítását Gy. Horváth Lászlónak köszönhetjük.7 A regény magas érzelmi töltése éppúgy mindenkit megragad, mint a fordítás kétségtelen szépsége. Mégis, kiragadva rögtön a legelső három mondatot, kétségeim támadnak. íme a fordítás (9): Volt egy farmom Afrikában, a Ngong-hegyek alatt. Az egyenlítő száz mérfölddel északabbra szeli át a fennsíkot, és a farm hatezer lábnyira feküdt a tengerszint felett. Nappal úgy érezte az ember, hogy fenn él a nap közelében, de a kora reggelek és az esték áttetszőek, nyugalmasak voltak, s az éjszakák hidegek.

Milyennek érzi, kedves Olvasóm, ezt a szöveget? Én kifejezetten szépnek, hangulatkeltőnek! Érzek benne valami sejtelmességet. Van benne valami epikus pátosz is! De milyen mint fordítás? Mert ez itt a kérdés! Ehhez ízlelgetnünk kell az eredeti angol szöveget is (3):

I had a farm in Africa, at the foot of the Ngong Hills. The Equator runs across these highlands, a hundred miles to the North, and the farm lay at an altitude of over six thousand feet. In the day-time you felt that you had got high up, near to the sun, but the early mornings and evenings were limpid and restful, and the nights were cold.

Szép fordítás. - De van némi hiányérzetem. Mintha három mondatban a végtelen Afrika sok tekintetben visszakicsinyedne Európa méreteire. Az

1033