Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Boda Magdolna: A stoppos; A kék füzet; Utazás (novellák)
bolt elé műanyagládákat pakoltak le. Amikor a teherautó elhúzott, átsétált a ládákhoz és magához vett egy zacskós kakaót, meg egy tejet. Zsákmányával visszahúzódott a templomi márványpadra. A kakaót rögtön megitta, a tejet pedig a hátitáskájába rakta, aztán elindult. Már egészen megvilágosodott, bár a nap még nem kelt föl. Hány óra lehet? Négy?, öt? A fickó biztos jó meleg takaró alatt szunyókál, a kedvesével, a mocskos disznó képes lenne lelkiismeret-furdalás nélkül bebújni hozzá az ágyba. Lehet, hogy szex után is kirakta volna, csak húsz kilométerrel odébb? A francba! Hülye vastagnyakú barom, azt képzeli, hogy neki szarták az egész világot?, kapja be! - középsó' ujjával az ég fele bökött és leköpött az aszfaltra. Egy autó fékezett mellette.- Hová hová ilyen korai órán? Elvihetem?- El - mondta mosolyogva a lány és miután elhelyezkedett az ülésen, meg- nyálazta mutatóujját, majd a férfire nézett és nedves ujját végighúzta mezítelen combján. A férfi eló'rekapta tekintetét és a gázra lépett. A kék füzet Néha az igaz történetek egészen hihetetlenek, a mesék pedig olyan rémisztőén igazak, hogy az ember megcsipkedi önmagát a történet hallatán..., sokszor pedig képtelenség kideríteni, mi is az igazság és mi is a mese... Azt hiszem, hogy a kék füzet története egy ilyen történet. A kék füzet nem volt egy elegáns darab, úgy értem, nem volt bársonyszövésű csodaszép borítója, nem volt rajta aranyozott monogram, és nem voltak szűziesen tiszták a lapjai sem, sőt, telis tele volt előre meghúzott szamárvezető vonallal. Egyszerű kékfedelű füzet volt valami elkezdett idézettel a halványkék fedőlapján. Mondom, egyszerű, közönséges füzetke volt, és minthogy üres volt, arra várt csábítón, hogy egy napon valaki föléje hajol és gondosan kerekített betűkkel teleírja szép és okos gondolatok sokaságával. .Azt, hogy a világoskék füzet miként került könyvkereskedőhöz, nem lehet kideríteni. Nem mintha rossz helyre került volna, hiszen Darusa, a kereskedő becsülte a papírt, az írást és mindent, ami a könyvekhez, betűkhöz és betűvetéshez kapcsolódott. Kirakatában szebbnél szebb könyv kínálta magát és szinte minden kapható volt nála: lúdtollak, füzetek, itatósok és persze tinták változatos színekben. Még kistáblát és színes krétákat is tartott, a környékbeli gyerekek nagy örömére. 994
