Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Pardi Anna: A messzi boldogok
Ókor? Szőlőfürtökkel díszített agyvelőt kínál feltálalni a gonosz káosz-isten asztalán, alleluja! Szépség halhatatlan ösztöne? Nagy becsapottság tömeglélektana legyinti homlokát, a salétromfalas vizelde falánál, alleluja! Méltónak lenni a létezéshez? Ki érti azt a lélektelen technikai civilizációk betörésekor, kizsákmányolt szívek századán, alleluja! Haladás? Önmagad féktelen megvetéséig haladhatsz, korod ocsmányságaitól kikészülten, alleluja! Testvériség? Hétköznapi ellenszenvek árbocos tutaján magányra ítélt hajótörötti, navigátort ábránd, alleluja! Szép jövő? A szépség holttesteivel van tele a vámpír jövőígéret szalonja, mint azt a filmipar majd sugalmazza, alleluja! Poe gyakori italozásától Virginia Clemm betegsége súlyosbodott. Már az ágyból sem tudott felkelni, nem hetekre, hónapokra, hanem évekre. Ez a nehéz betegség komor helytállásra késztette az irracionális akaratú költőt. Egy időre lemondott pusztító szenvedélyéről, odaadóan ápolta, szenvedő a szenvedőt. 1843-44 telén szörnyű nyomorban vergődtek. Poe képtelen volt orvost hívni feleségéhez. Nemhogy gyógyszerre, még kenyérre sem tellett. Anyósát szintén éhhalál fenyegette, mikor egy kietlen, sivár árvaságú éjen, sürgős pénzszerzés végett, bús éjféltájon, vak decemberben a holló berepült, torz iszonyt suhogva rémült szívnek. A New York-i Evening Mirror szerkesztője mindössze 10 dollárt fizetett a versért. Az önfegyelem évei Virginia halálával elmúltak. Míg napjait megszervezte a szerelem, a pszichopata tündér, Poe tartotta magát. Nyolc éven át ápolta szép társát, s mikor az egyetlen szükséges, ám múlandó létező távozott mellőle, e csapást el nem viselhette. Meghal a lélek, ha vízzé válik - vette át a személyes üzenetet Hérakleitosz ókori filozófustól, érezve a vizek, a halál vonzását, újra elutazott Norfolkba, a Dismal Swampi mocsárhoz. Ifjúkorában nagy hatással volt rá e tó különös komorsága, legendája. A tó vizéről azt mondják, a környező növényekről méreg csöppen bele, a partok mentén úgy tornyosul az uszadékfa, hogy fekete sziklák sorának látszik: a néphit szerint egy ifjú idejött keresni halott szerelmesét, s a tóbe veszett. A halott Virginiát keresni Poe vonatra, majd Norfolkban postakocsira szállt, előre borzongva a zord élménytől, a különc múltidézés e tettétől, hogy mérgezett idegeivel egy mérgezett víztükröt barátként látogasson meg. A postakocsin női perkálszoknyák susogtak, akár a nád, a megfulladt dalok ritmusánál. Poe könnyezve fordította el tekintetét egy idegen kisfiút megpillantva, saját kölyökségére emlékezve, a régi brancsra, mikor pofonvágta egy zöld domb emelkedője, valahol Angliában, irkák látomása közül kiszaladva a természetbe! A tanári szoba mértékegysége, az internátusi nyugtalan 21 fiúágy oly távol már, oly távol már! Mint fényképen a Holló, fényképen a tenger- parti; bús mező, hol Lee Annácska jár! Ó képzelet, költészet és valóság körmozgásos korpusza, mint Nap a Földet, keringd be a földi órák boldog-boldogtalanságának nagy távolát! Az eltévelyedések és végzetességek pusztaságában újra megjelent, a közele948
