Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11-12. szám - Pardi Anna: A messzi boldogok

Arisztotelész értette volna a tökéletességi mániában. Azért vagy szerencsétlen, mert nem közelíted meg a legmagasabb rendű létet, létezni viszont épp azért akarsz, mert a legtökéletesebb létezőtől eredsz.

A szerencse egy viszonzott, nagy szerelemben Edgar Poe-ra annyi viszontagság után mégiscsak rámosolygott. 1836 május 6-án feleségül vette unokahúgát, az alig tizennégy éves kamaszlányt, a nap tündöklő szépségű Virginia Clemmet.

Négy nap négy fénye lángolt a virágfüzérekkel díszített ajtókeretben, ahogy fehér uszályos, abroncsos szoknyában ott megjelent. A lét alakja, formája, keble pihegett e szépséges testkoncentrátumban, ég és föld menyegzői titka.

A költő csodálva, hódolattal nézte leendő hitvesét, hitt a szerelem géniuszi fényének, mely vadabb s hatalmasabb, mint ős törvényhozás valaha volt - és frissen keletkező, sűrű varázs tobzódó fellege.

Május orgonapontján álltak mindketten, lakodalmi zeniten, romantikus, aktív erők természeti cukorhab tortájával.

Aztán a házasság boldogságát lassan őrölte fel az újságírói robot. Vers, novella, tárca, vezércikk, kritika, irodalmi tanulmány, detektívtörténet, mindezért keveset fizetnek, asszonyt eltartani irodalomból, írásból sose volt könnyű dolog. Ráadásul a tüdőbajra hajlamos Virginia ágynak esett, a friss elmúlás baljós tüneteit szenvedtetve el szerelmükben.

Egy nap az iszákosság démona újra hatalmába kerítette a költőt, mondhatni, sűrű napi beosztása miatt. Egész éjjel verset írt, ókori, római hölgyek szőkült hajáról lengette szélben, mikor reggel a tőzsdére küldték egy megbetegedett kollégája helyett tudósítani.

Poe-ról tudták, távol áll tőle a pénz világa, de most ez szükséghelyzet volt. Míg alkuszok kiabáltak a börzén, zavart agyában megnyílt a szakadék a tülekedő jelen és a fel nem dolgozott, fejlődéstörténeti múlt között.

Haladás, haladás! Ez lenne a haladás, e sok üvöltő ember a börzén, a pénz hatalmának, az állam rabszolgatartó diktátumának való behódolás? A gátlástalan, karrierista emberraj kiűzte a tőzsdéről, csendre vágyott, de a gyökér- telenségi rossz közérzet gyöke száműzte — hová, ó hová? — inni, inni a tébo- lyodásig, ha előző éjjel a tiszta szépségért küzdött egy versben a tébolyodásig.

Csak a korlátlan lények függetlenek. Csak ők szabadok, mert abszolút módon tudnak azonosulni és különbözni. E. A. P. saját magának autonóm püspöke, a szabadságról sokat tudott, ám gyakorlása, sajnos, túl sok méregbe került agytekervényeinek.

Ens veneri, mérgek hatása az agyban, részegen tántorog a költő zsúfolt baltimore-i utcán jobbra-balra. Van, ahol örömmel látják még így is, van, ahol nem - élet, halál negatív metafizikájában egyre megy. Testtartás, ábrázat, arckifejezés, semmi sincs rendben rajta. Egy szabad szonett tragikussá fordulásában betér az aljanéppel azonosulni egy rossz hírű csehóba.

947