Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 11-12. szám - Pardi Anna: A messzi boldogok
Nothing succeds like succes. Semmi sem sikeresebb, mint a siker. Szerkesztőként, társíróként Poenak sikere van. Hamarosan megbízzák a richmondi Southern Literary Messinger szerkesztésével. A jó adottságú ifjú ember a társaság kedvence lesz. Vacsorákra, estélyekre hívják. Jómód van Amerikában, s ez azt jelenti, az emberek sokat isznak. A dúskálódó déli társadalom társas életének mértéktelen italozását - csakhamar kiderül - szervezete nem bírja el, napokig rosszukét, fejfájás kínozza. Sokféle izgalom tobzódott benne, s ez majdnem őrület volt. Diplomáciai érzéke gyakran cserbenhagyta. Éles intellektusa, a zabolátlan, nyugtalan fantázia túl messzi vezette a hétköznapi valóságtól. Ugyanakkor a kor gyermekeként, fizetett tollnokként kora tömegízlését szándékozta kielégíteni. A ranglétráknak fittyet hányó, polgári moráltól szabadságolt, agyából élő E. A. P. nevezetű magánzó, kettős feszültségek bársonyfüggönyét behúzva tűnt el a kezében remegő rozspálinkás pohárral écartét játszani gyanús kocsmákban. A hiba is hajtóerő, vigasztalgatta magát, energiát támaszt a lapos kedélyek honában. Más dinamikai elv működik az elme mélységeiben, a felszínén. Érthetetlen tulajdonságokat dobnak partra, az elemi, hatalmas ösztönök Atlanti óceánjából a fiatal test kémiai láncreakciói. Lám, lám, aki nem él megfontoltan, okosan, az ösztönöknek szabad teret enged - mindig, mindenütt vétkessé válik — de másképp a maga, a mások szemében. Semmi se légy, ami nem lényeged. Hol a nagy eszme tisztség, oly világba vágyik ő, egy haszonelvű, rideg, üzleti világ pénzkereső állampolgáraként. Az ital veszélyes kísérlet őseredetének alaptalan mélységeibe visszafolyni. Védtelen és végtelen módozatokban közelített önmagához. A puszta létezés mennyei ízére rátalált, ha többnapi mámort követően újra dolgozni kezdett, az élet határtalan, önmagát helyreállító képességéről csodás tapasztalatokat szerezve. A lefokozott valóságból értelme kitiltotta, érzékenysége jogvesztett állapotokba ragadra, majd e kiképzett veszendőség tanújaként irgalmat, szabadságot kapott idegrendszere felsőbb bíróságától. A művésznek nem sok köze van a társadalomhoz. A szépség megszállottjaként a lélek halandó és halhatatlan részei közti intenzív harcot magában folytatja. Halál borongó beretva királyaként borotválkozott sokszor mosdatlan biológiai rendszerek űzött vadjaként, ellen-tízparancsolatoktól remegő ujjakkal. Boldogtalan, ki önmaga előtt érthetetlen, ki nem önző énjét tartja nagyra, hanem az emberiség szellemi rendeltetését, elismeri az álmok hatalmát, isteni, vitalizáló lelkierők magánkutatásait fel nem adva. A lélekben hat egy erő, tértől, időtől, anyagtól függetlenül, amelyet a jóság konfliktusa fejleszt, a lényeg magvaként kifürkészhetetlenül, örökérvényűen. A memória gyönge lehet a sok szenvedéstől, de ez az erő felépíti az embert újra és újra, elfátyolozza a feszültséget, az elkövetett bűnnek, botlásnak megvilágosító értelmet adva. Poe-t a legnagyobb tökéletesség vágya kísértette folyton. A józan Amerikában ettől lett szörnyű, hírhedt bolond, disszonáns szobákban, ketrecben keringő vad, kit tiltott dolgok üdítettek, kinek végül is csak poszthumusz kötetek sorává betűződött a sors. 946
