Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 11-12. szám - Pardi Anna: A messzi boldogok

Földi sorsomról - nem titok, a Föld alig tehet, Sok évnyi jóságot kiolt Egy perc­nyi gyűlölet. A percnyi, órányi gyűlöleteket Richmondba visszatérve tapasz­talja meg öt év múltán. Kamaszodva egyre több összeszólalkozásba keveredik neveló'apjával. Úgy érzi, szívből csak nevelőanyja szereti, az idősebb Allan üz­leti, gyakorlati beállítottságánál fogva idegen öröklött hajlamai inkubátorá­nak. Tizenhét évesen a virginiai egyetem hallgatójaként robbannak a génekbe írt üzenetek. Nem a tanulmányi előmenetelével van baj, hanem a magavise­letével. A könnyelmű ifjú iszik, kártyázik, rossz társaságba keveredik. Kétezer dollár kártyaadóssággal kerül a januári szemeszterek előtt Mister Allan feddő, már korántsem atyai tekintete elé. Az ember rendszerint csak fokról fokra süllyed le. Ó nem. Róla minden tisz­tesség, mint valami köpeny, egyetlen szempillantás alatt szakadt le. Kevés rosszból őrült erővel támadt fel a gonoszság. Az emberi ellenőrzés határain kívülre merészkedett még diákként, a sötét föld, a sötét oldal, a sötét ösztönök civilizálhatatlan rabjaként. Makacs akaratosság, fékezhetetlen szenvedélyek, dölyf, önimádat jelle­mezték. Nevelőapja nem hajlandó költséges életvitelét dollárezrekkel támo­gatni. Véglegesen összekülönböznek. Edgar - otthagyva az egyetemet, a ne­velőszülői házat - beáll katonának sértetten, indulatoktól fellobogózva, saját, lázadó tudatának hadszínterén. Tamerlánt idézi ez az eleve delíriumos lélek. Legelső verseiben megsejti, vénség, nyugvás nem vár rá, aki már negyven évesen halott. Az ember természete szerint gonosz. Az emberben rejtélyes erő él, amelyről a mai filozófia nem akar tudomást venni, holott e meg nem nevezett erő, az ősi, elemi hajlam feltárása híján számos emberi cselekedet magyarázatlan marad. E cselekedetek azért vonzóak, mert gonoszak, veszélyesek. Az örvény vonzása ez. Az örvényből csak a szárnyas elem, a képzelet volt képes kiszabadítani őt. Csakhamar rákényszerül a megélhetési toliforgatásra, mivel a zord neve­lőapái döntést, amely kereskedői vagy katonatiszti pályára szánja, csak így kerülhette el. Mister Allan utoljára még kiváltja a tizennyolc hónapi keserű katonai szol­gálatból, de csak azért, hogy a West Point-i katonai akadémiára fölvétesse, rokoni összeköttetéssel. Poe minden tiltakozása hiábavaló, csak a rosszfiúi at­titűd segít rajta: sorozatosan vét a szolgálati fegyelem ellen, míg végül had­bíróság tanácsolja el a tiszti akadémiáról. A végleges szakítás bekövetkezik. Nevelőapja másodszor megnősül, de az új asszony fiút szül, örököst. Poe-nak a maga lábán kell megállnia, az emberi gonoszságról szerzett sokirányú információi közepette, Napilapoknak, maga­zinoknak ír, szerkeszt. 945

Next

/
Thumbnails
Contents