Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Műmelléklet

Címlapon: Hajtás II. - 1983-99., olaj-vászon, 110 x 90 cm A titok rezignációja

Tartja magát a magyar képzőművészetben - egyebek mellett - a klasszikus konstruktivizmus hagyománya, amely ugyan átesett az új-geometria „tisztítótüzén11, amitől határozottabb formát, élesebb körvonalat, kompaktabbra festett színmezőket, nóta bene: újabb programokat kapott, ideájában, sőt, ideológiájában azonban mitsem változott, még üdvtan-voltát is megőrizte abban a kiált- ványosdi hangnemben, amit megszoktunk tőle, és mégsem, és juszt sem fuldokol a kánonok fojtogatásában, ellenben szabadon lélegzik, él, virul, grasszál a színmezőkön (na igen, ez már nem Mondrian három színe, nem Malevics visszafogottsága, Kassák önkorlátozása stb.), síkvariánsokat ókumlál, térvariánsokat ókumlál - hagyatkozva a látvány-illúzióra, miszerint a metszések, az áthatások, a hidegek, melegek, az elemsorolások, formaelőzések etc. kimeríthetetlen kom- pozíciós lehetőséget tárnak elé, mindössze használni kell, élni vele, ha egyszer ráébred az ember a törvény szabadságára, mert - ugye - mégiscsak a törvény, a szabály az elsődleges, a körző, a lénia, a szerkesztés az egyedül üdvözítő, mondjanak bármit posztmodernek, új szenzibilisek, neo-figuratívak, de akár a posztmodern posztjai; a világ titka különben is bele van rejtve az isteni geometriába, netán maga az isteni geometria a titok... a múlt, a jelen, a jövendő titka, méginkább az örökkévalóságé; és hát ki tudja, vajha nem éppen így van-e?

a geometria - úgy tetszik - előbb volt, mint a festészet vagy a szobrászat, a geometria a vallásban létezett - szimbólumokként mélyértelmű, mondhatni: kozmikus jelentésekkel, jelképezni tudva alkalmasint egy egész kozmológiát, eképpen élt a horoszkópban, a mérműben, a transzcendentális utalásokban és utasításokban, amelyek - szándékuk szerint - folyvást az Istent szólították, a megfejthetetlent, aki önmagába (a titokba?) fordul - kikezdhetetlen tautológiába merevedik, hallgat, mélyen hallgat, reményeink szerint azonban kezünket talán nem engedi el hát nem tudom, én nem tudom, legföljebb sejtem, mit keres Boros Tamás a titkok vadonéban, vajon föl van-e vértezve váratlan, kiszámíthatatlan meglepeté