Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Bodor Béla: Az ihletett szoftver
nem daktilus, hanem spondeus. Kijavíthatta volna, például így: „Látod-e, Flóra, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek!” Persze ez sem tökéletes, de verstanilag mindenképpen jobb, és nyilván tovább lehetne javítani. A költő azonban - így szól a történet - jelezni akarta a korrekciót, egyrészt úgy, hogy a Kozmutza név magánhangzóit átmentette az ocsúdva szóba, másrészt úgy, hogy a szövegbeli rontás mellé, mint egy kis jelzőzászlót, poétikai rontást illesztett. A költő rejtett, kifejezésbeli gesztusa ez, a hiba esztétikuma. Papp Tibor versíró programját vizsgálva megmutatkozik, hogy a nyelvi és poétikai teljesség képtelen arra, hogy a művet elhibázza. Ebből következően arra is képtelen, amire az esetlegességek iránt fogékony költő képes olykor: hogy a remekműre ráhibázzon. Már a kötetben felmutatható válogatás is a működtető ember redukáló gesztusa: azért létezik, mert - megszegve eredeti elhatározását - Papp Tibor kiemelt és kinyomtatott néhányat a teljesség elemei közül. A Disztichon alfa eddig több helyütt publikált darabjainak kiválasztásánál a gép saját véletlen-logikájának megfelelően vette elő és számozta meg az egyes disztichonokat, tehát ebben a kötetben a 12149.-től a 12259.-ig valamennyi darab szerepel, a Hinta-palintánál pedig a programban eleve sorszámozott versek kerülnek elő esetleges sorrendben, tízmilliókat ugorva előre- hátra. A válogatás gesztusa a programnak nem lehet eleme. Mint Papp Tibortól tudom, két irányzatra tagolódik a számítógépes versgeneráló költészet napjainkban. Az egyik alkotói azt a módszert követik, hogy elkészítik a programot, legyártatnak vele valahány verset, és ezek közül kiválasztják azt a néhányat, amely megnyeri a tetszésüket. Papp Tibor a másik irányzathoz tartozik. Ő azt mondja, hogy olyan jól kell megírni a programot, hogy valamennyi általa generált vers megfeleljen azoknak a követelményeknek, melyeket önmagával szemben támaszt; egyszerűbben szólva nincs ok a válogatásra, mert a program csak jó verseket állít elő. Első hallásra roppant nagyképűségnek tűnik, hogy valaki több százezer-milliárd jó vers költőjének mondja magát, miközben azt tartjuk, hogy legnagyobb költőink egész életükben néhány tíz nagy verset alkottak, de tulajdonképpen egy-két nagy verset alkotott költőket is a kiemelkedők sorában emlegetünk. A generált versek megítélésében nyilvánvalóan valami más alapelveket kell követnünk. Ezt is meg kell majd vizsgálnunk még egyszer, előbb azonban a logomandalákról beszélek, mert talán ezek közelebb vihetnek a megoldáshoz. A logo-mandala vizuális költészeti alakzat. Papp Tibornak a kötetben is olvasható összefoglalója szerint legfőbb tulajdonsága, hogy formája kör vagy négyzet alakú középpontja van szimmetrikus olvasata a tengelyek mentén megfordítható szavai sokszor visszafelé is olvashatók. A látványban rejlő tartalom gazdagsága többnyire csak hosszabb szemlélődés után bontakozik ki. A logo-mandala az elmélkedés műfaja.” Mit jelent ez a gyakorlatban? A lap közepére helyezünk egy olyan szót, amelyhez sok másféle szó kapcsolható, és azokkal együtt (maradjunk a retorika kategóriáinál) commát vagy colont alkot. Ez leginkább a többtagú kifejezésnek vagy a hiányos illetve teljes tagmondatnak felel meg. A magszó köré pedig olyan 922
