Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Koppány Zsolt: Az identifikáció metafizikája

Gazember? Nem. A világ egyik legnagyobb költője. Mert erre a sorsra pre- desztináltatott. A szabad akarat valóban létezik, de létezik a predesztináció is, ha nem is föltétlenül kálvini értelemben. De akkor mitől predesztinatív egy-egy sors, egy-egy pályafutás, egy-egy élet? Miért lép rosszul az ember, amikor léphetne másképp is? Nos, erre a legnagyobb gondolkodók sem találták meg a választ, Aquinói Szent Tamástól Szent Ágostonon át Schopenhauerig és Nietzschéig, mert nincs válasz. Ezért félelmetes, ezért hajszol minden gondolkodót, hogy az idők végezetéig kísértse magát, néha szemben az Istennel, olykor vállvetve vele.

Ezért gyönyörű. Ezért halhatatlan. De akkor mégis, miért? Miért, hogy nem akaijuk elhinni Gloster szavait? Mert gazembernek születni kell, s nem nevelődik azzá valaki. Bár nagy bátorság Shakespeare-rel vitatkozni, hiszen minden idők legnagyobb drámaírójával és költőjével szemben botorság minden ellenreakció. De itt, úgy vélem tévedett. Ha ezt az egy mondatot kihagyja, a dolog hitelesebbé vált volna. Adott a nyomorult, aki ilyen és kész. Aki uszítani képes. Ha tetszik, igazi férfiról van szó. Akitől távol áll minden, ami emberi. Vagyis az erkölcs, az etika, Jézus Krisztus. Nem gyönge tehát. Minden nyomorúsága ellenére sem az. De nézzük mindennek az ellenvetületét, amikor is szentté válik az ember. Az sem máról holnapra történik, bár ilyenre is volt példa. Erre is születni kell, mint a gazemberségre, tehetségre, kicsiségre és nagyságra, de itt, ebben a pillanatban az Isten determinál. És ez már transzcendens irányokba mutat. Az előző esetekben kromoszomális lehet a predesztináció, fajtabéli, az utóbbiban Isten személyes jelenléte, földi megnyilvánulása.

Akkor ki és mi a sátán? Van a fény és az árnyék, a nappal és az éjszaka, nyár és ősz, de Istennel szemben nem mernék semmit szembeállítani. Isten és sátán dichotómiája nem létezik. Csak Isten van és Isten hiátusa. Ahol nincs Isten, ott van a sok szörnyűség. Akiben nincs lélek - márpedig biztosak vagyunk abban, hogy léteznek emberi lények, akiben nincs lélek -, arra az ősösztönök hatnak, ami semmiképpen nem keverhető össze a sátánnal. Lélek pedig azóta van, hogy Krisztus leküldte hozzánk, emberek közé a Szentlelket. Amit bizony be kell fogadni. Meg kell hívni az asztalunkhoz. Önmaga nem fog tolakodni. Ilyen a természetrajza. Egyszer azt írtam, hogy Krisztus sátáni megkísértése nem volt egyéb, mint a másik ember kecsegtetőbb ajánlata; a könnyebb élet reményét kínálva, amelyet Krisztus természetesen visszautasított. Az Újszövetségi Szentírás példabeszédek segítségével meséli az igét, a jobb érthetőség kedvéért. Ezért nem kell szó szerint venni azt sem, hogy ott, abban a pillanatban maga a Gonosz jelent meg Krisztus előtt. Szabad akaratunkból eldönthetjük, hogy mit választunk. Az igen nehéz, szinte megoldhatatlan krisztusi életet - például szeresd ellenségeidet -, vagy nem reménykedve a feltámadásban és az örök életben itt, a földön, most, ma, ha kell vállaljuk istentelenségünket. De mint már említettük, erre is ki kell választódni. Az „erős gyilkosok”, Saulus, Ferenc és Ignác nem tudtak semmiről. Kiválasztódtak, s lettek szentek, Saulusból Szent Pál apostol, Ferencből Assisi Szent Ferenc, Ignácból Loyolai Szent Ignác. Mindenféle szabad akarat nélkül. Ha viszont Gloster-féle gazembereknek születünk, attól még van esély, hogy befogadván a Szentlelket akár boldoggá, szentté válhassunk. Ez már Isten dolga.

A bennünk lévő mások, vagy más, tehát lehet az Isten a Szentlélek által.

896