Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Koppány Zsolt: Az identifikáció metafizikája

szete. Hisztériás lett, pitiáner ügyeket hatalmas léggömbbé fújt föl, és rettenetesen megverte kisebbik fiát (őt nevelte, mert másik két gyermekét az anyának ítélte a bíróság), de minden verés után irtózatos bűntudatot érzett, házasságát tarthatatlannak ítélte, még öngyilkosságra is gondolt. Arra azonban soha, hogy második feleségét megüsse. Helyette ott volt a gyermek. Imádta, dédelgette az állatokat, de a baromfiakkal szemben nem érzett semmiféle könyörületet. Vágásuknál jelen volt, segített asszonyának, például lefogta a szárnyakat és a lábakat. A kést élete vége felé először és utoljára húzta meg a hátrafeszített nyakon. Akkor ráparancsolt fiára, hogy segítsen, fogja le a baromfi lábát. A fiúnak nem tetszett a dolog. Pedig ő is ebben a fura komplexusban élt. Már négyéves kora óta. Ehhez persze látni kellett baromfit. Nem volt nehéz, mert mind az apa, mind a fiú, az akkori Budapestet körülvevő agglomeráció egyik községében éltek, amely nem különbözött semmilyen más magyar falutól. Talán csak annyiban, hogy a falusi élet mellett ott lüktetett az ipar.

A fiú is megnősült, de úgy, hogy felesége inkább barátja lett, mint nője, gyermeke anyja, szexuális partnere. A fiúnál ez a fantazmagória továbbfejlődött. Képzelgéseiben ő maga vált kiskakassá, beleálmodta magát, hogy őt viszik a lábánál fogva a szeretett, de legtöbbször a gyűlölt nők. Elvágják a nyakát. Igaz volt ez megfordítva is: a vele kapcsolatot teremtő nőket arra kérte, álljanak kézen, akasszák valamilyen rúdra a lábukat és ereszkedjenek alá. Volt, aki meg is tette. Nem értették, miről van szó, nem is nagyon érdekelte őket. A szintén széparcú fiú ellentétben az édesapával nem sok meghódított nővel büszkélkedhetett. Jellemző az is, hogy szexuális kapcsolataiban mindig megjelent az aktus alatt is a baromfira koncentráló fantazmagória. Egy-egy nővel egy, maximum két szexuális együttlét jött össze. Nyilvánvaló, hogy a nők megérezték a benne élő, terebélyesedő mást. Igyekezett, hogy ne árulja el magát, titkát is csak férfi barátai előtt fedte föl, amúgy mellékesen, mintha nem is magáról mesélne, hanem a képzeletében élő másról.

Annyiban azonban különbözött apjától, hogy szánta az állatokat. Adyval szólva ,jopva leste” ha környezetében csirkét vágtak. Az élmény rögzült és kitörölhetetlenné vált. Sohasem ölt állatot. Legföljebb rovarokat. Magányos volt, ezért kutyáját, macskáját nevezte meg barátaiként. A másik különbözőség: ez a fantazmagória kiterjedt a nyulakra is, pedig a nyúl nem baromfi, de nők is vágnak nyulat, nyulat is hurcolnak hátsó lábuknál fogva. Akkor azonban, amikor életében először szerelmes lett, törlődött az aberráció. Álmában éppúgy, mint képzelgéseiben az istenített nő nem vált baromfivá, és ő sem a nő kezében. Lefeküdnie azonban nem sikerült az oly áhított nővel. Az igazi férfi, a vőlegény leszerelt az akkori Néphadseregből. A fiú életében, súrolva az ötvenet, jött a másik szerelem, itt sem történt meg a szexualitás, de itt is törlődött minden aberrált fantazma. A nő férjes asszony volt és jóval fiatalabb, többgyermekes anya.

Az elmondottak alapján kijelenthetjük: öröklődésről van szó. Az is bizonyos, hogy a szerelem blokkolta ezeket az identifikációs fantazmákat. Miért? Mert ma már bizonyított tény, hogy a szerelem egyfajta biokémiai elváltozás az agyban, ami él, működik, majd kihuny. És akkor kezdődik minden élőiről. De mégis. Miért jelent ekkora izgalmat ez a fejjel lefelé póz? Mert nagyon megalázó. Állatnak, embernek egyaránt. Vallatásoknál is igen bevált módszer.

894