Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Veszelka Attila: Semmi vagyok; Kőbárány (versek)
VESZELKA ATTILA Semmi vagyok Semmi vagyok. Holdbéli idők csendjéből szőtt árnyék. Hajladozó, hajnali fák lombjában lakozó semmi vagyok. Súlyát vesztett kő, sose hulló. Rohanó víz medrében lakozó szürke kavics. Sápadt fűszálban rejtekező semmi vagyok. Csenddé vált szóban lakozó törvény hálóján remegő. Semmi vagyok. Szétporladt vízcsepp, földbe szivárgó. Vissza se térő, el sose múló évszakban lakozó. Kőbárány Botladozó léptek, függönyre vetődő árnyék, törvénye a csendnek, időnek, múló kongása harangnak, botladozó nyelv, hajdinaföld emléke, riadt kopogása diónak, szárnyak suhogását őrző fák, botladozó toll, mindegyre fogyó éj, mindegyre növekvő, alvó kert, sose ébredező, kéklő hold fényében hűvös kőbárány. 883
/
