Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Báthory Csaba: A test gyarmatosítása; Sebességben; Holtverseny (versek)

Holtverseny

Ki vagyok tűzve, kitűztem magam: a célok (rozsdás drótok rángatása) csiklandozzák csontjaimat a táv sok egyenetlen buktatója közt.

Mint tű körül a megrekedt rovar, leszimatolok starthelyem porába, ahonnan élesen kilőttem oldott testemet tetvek paradicsomába.

Éltem, hogyne, akkor, kétségtelen: starttól a célig mérhető volt az út.

A zebrán, roppant létem csíkjain megakadt minden sűrű forgalom.

De most fejem mellett fut a fejem: a fázist stoppolom, ragasztgatom a megragadott cél-darabokat.

Hogy élek egyre, versenyezve holt vívmányaim hős hullái között, tudatja lihegésem, funkcióim szaga, színe, hangja, zakatolása. Visszanézek: tátog a labirintus.

Előre nézek: cél magam vagyok.

Életed homokján rovod holtversenyem.

882