Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Báthory Csaba: A test gyarmatosítása; Sebességben; Holtverseny (versek)

A száguldás vitaminjaival erősítettem magam a hanyatlás lidércei ellen, a mihamar elém toppanó hirtelen leromlás kísértetei ellen - kirobogtam ugyan a temetődből a mezőre, de úgy éreztem, hogy seholse voltam: csak önmagámnak voltam rabja, őre.

Mámoros túlvilágként a sebesség (a boldogság vízszintes alagútja) a legutolsó pillanat, a nemlét savait fecskendezte csontjaimba: kilométereket öltem halomra, órákat zsaroltam ki az időtől, nem is sejtvén, hogy közben vonakodva halálom életemtől hátrahőköl.

Halált és unalmat nem bír az ember. Szexet és vért és polgárháborút, egyre megy, egy csipetnyi gyötrelemmel ízesített gyötrelmet, le-is-út- fel-is-út játékot szinte igényel, hogy érzéssel megismerje az ördögöt, s legalább ki-kizökkent életével mérje magát halál és unalom között.