Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Péntek Imre: képeslap figurákkal; Bálványcsináló; Zatopek-emlékérem (versek)
Bálványcsináló Nem lesz áldás, aligha lesz, amibe egykor fogtam; világnak áll a szemes, s megvethet engem joggal, mert tagadom, körömszakadtig az irgalmatlan törvényt, eldobom magamtól azt is, amit jussoltam - önként... Maradt azért, maradt a málha, cipelhetem a földnek hátán, csak azt az egyet: ne nézzek hátra, a szobrom kész: s(z)ótlan bálvány. Zatopekemlékérem Gyerünk! Sohse késő a magyarázat. Vissza, a végső fundamentumokhoz. A fenti önkívületben futkos, itt nincs értelme a hancúrozásnak. Ami elárul, azt fogadd hazádnak, Izgága kövén, a felmosott, lucskos folyosón megáradt, gyanús folt: térkép-pofán tengernyi alázat. Salak-őrnagyként fuss, ha kell, a száj körül Zatopek-mosollyal, versenyben a cammogó idővel... Az indulat piros rakétát lő fel, szurkolók szájában pokol-jaj - tapsolva vár a puszta hely...
