Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Szegedi Kovács György: Az "ellenséges" irodalom; Rabságban; A lyukon át; Start cél nélkül (novellák)
A százados Tóth bibliáját vette ki az egyik fiókból. Egy ideig forgatta, majd lassan, görcsösen nyújtotta Tóth felé:- Szeretném, ha hazavinné.- Haza fogom vinni - mondta Tóth csillogó szemmel. Aztán sokáig hallgattak.- Maga jó lélek, biztosan a mennyországba jut - legyintett a százados, s elmosolyodott. - Én meg a pokolban fogok égni, mert bűnös ember vagyok.- Éppen ellenkezőleg, a mennyországba fog jutni. Mert oda csak az mehet be, aki bűnösnek érzi magát - mosolyodott el Tóth is. Rabságban Ott állt szorosan a kerítésnél és várta az anyukáját. Mindig ott állt, a világoskék melegítőben, ugyanazon a helyen, ugyanott megkapaszkodva és ugyanoda nyomva kis fitos orrát. Az egyébként rozsdás kerítés is kifényesedett ezeken a helyeken. Olykor megszólította az arra haladókat: „Te vagy az anyukám? Jöttél értem?” „Nem én vagyok az anyukád. O te szegény” - sóhajtották némelyek megsimogatva ápolatlan haját, míg mások le „büdös cigány”-ozták, hogy az „anyukád ám a hóhér”. Éva csak esténként vette eló' a kis világoskék melegítőt, amikor már István aludt. Forgatta, szagolgatta a kopott ruhadarabokat. Időnként kimosta, mégis érezte rajta az intézet illatát. Ilyenkor belemerítkezett emlékei borzalmaiba: a melegítőbe temette arcát, halkan sírdogált, majd megkapaszkodott a kerítésben és várta az anyukáját.- Na Bözsi - lépett hozzá a kövér, kerek arcú nevelőnő, kit „dömpermamának” neveztek el a gyerekek, ő pedig Bözsinek a cigány lányokat -, megjött az anyád?- Nem jött - suttogta a kislány.- Akkor majd biztosan holnap jön! Ahogy közeledett az est, úgy kezdett rettegni egyre jobban. A sötétedéssel működésbe lépett a feltételes reflex, úrrá lett rajta a félelem. Érezte, hamarosan bántani fogják. Hogy hogyan bántják? Azt még ő sem tudta, mert a gonoszkodást igen változatosan művelték: a kamasz lányoknak minden estére akadt valami „szórakoztató ötletük”. 840
