Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Szegedi Kovács György: Az "ellenséges" irodalom; Rabságban; A lyukon át; Start cél nélkül (novellák)
- Mit ér a kereszténység vallástétel nélkül - mondta Tóth merengőn. Nem figyelt a századosra. Kissé lehajtva fejét egy pontra nézett. - „Aki szégyell engem az emberek előtt, azt én is szégyellni fogom ama napon az én mennyei Atyám előtt.” - idézte Krisztus szavait Tóth.- Ugyan már. Én is hiszek. De én nem hangoztatom... Egyelőre úgy néz ki, hogy öt nap fogdát kap. Most kimegyünk a századhoz, és elmondja nekem, kiknek adott vallásos könyveket, meg bibliát, mert össze kell szednem. Tóth félelmében először megpróbálta elhallgatni, hogy majd’ minden társának adott valamilyen könyvet, de Szakácsi olyan eszelősen követelte, hogy mégis elmondta, kiknek adott. A százados egy málhazsákba gyűjtötte össze a könyveket, majd elsietett a zsákkal. Másnap az alezredes jelent meg a századosnál, két hadnaggyal az oldalán. Tóth ekkor már a fogdában volt.- Hívja ide Szakácsi százados elvtársat! - lépett az ügyeleteshez az alezredes. Hamarosan jött a százados is. Őt politikai tiszt kísérte el.- Örülök, hogy eljött - fordult a politikai tiszt felé az alezredes. - A legjobbkor jött... Na kérem szépen! - A tiszt összecsapta tenyerét. - Nézzük, mit rejtenek azok a szekrények. Nyissa ki mindenki a szekrényét, és álljon mellé. A két hadnagy aprólékosan nézte a szekrényeket, minden könyvet jól átlapoztak.- Maguk a százados elvtárssal menjenek a végére, előbb végzünk - az alezredes a politikai tiszt vállára tette a kezét. Már majdnem összeért a két,kutató brigád”, de még mindig semmi eredmény. Sehol egy biblia, vagy vallásos könyv. Ekkor a politikai tiszt és Szakácsi százados egy bibliát talált az egyik szekrényben, majd szinte egyszerre takarták le azt egy melegítővel és inggel. Amikor végeztek, az alezredes hitetlenkedve csóválta a fejét:- Hová dugták maguk a bibliát?- Nincs nekünk bibliánk - válaszolták néhányan.- A Tóth adott maguknak könyveket, azokat hová a csudába tették? Át kell nézni minden raktárát, még a hálókat is! Végül is nem akadtak „ellenséges irodalomra” sehol sem. A századparancsnok - miután az alezredes és kísérete nagy fenyegetőzések közepette elhagyta a körletet - összehívta a katonákat egy hálóba:- Akiktől tegnap összeszedtem a könyveket, azok hétvégére eltávozást kapnak és hazaviszik! Egy darab biblia sem maradhat itt, megértették?! - A százados halkan, de határozottan beszélt. Nyakán kiduzzadtak az erek. A katonák csodálkozva néztek egymásra, majd azt beszélték maguk között: azért akadályozta meg Szakácsi a „nagy fogást”, hogy a század tekintélyén, elsőségén csorba ne essék. Tóthnak először a századparancsnokhoz kellett mennie, miután kijött a fogdából. Útközben találkozott néhány társával, akik elmesélték a szekrényellenőrzés különös történetét. Tóth nem tudta, hová tegye a dolgot. A parancsnokhoz kissé félszegen nyitott be. A tiszt tekintetét fürkészte, a haragvó, szigorút várta benne, s a sze- retetét látta. 839
