Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Zsávolya Zoltán: 2001 októberében (vers)
ZSAVOLYA ZOLTÁN 2001 októberében (2002 októberében) röhrig géza Barátomnak A Suzuki Wagon R+-ok őszén borzasztón indulok; köd nyomaszt füst (aki megpörkölt: ő szén?!) s pár szépelgő tulok. Peidagógász valahány közülök (nem a Pázmányon, nyugi, máshol!), míg mellettük szellemileg apródonként lezül’ök, vagyok a fehérállomány ágacskáin ráspoly... Dühöngök ettől szelíden, de tréfálok is közben - innen mondott „borzasztóságom”... Azt hiszem, ennyi bízvást kedélyesen KÖZVESZ.; a helyem valami lélek-űri közlekedősávon. S, gyerek, idézőn kántálok, azon kapom rajta magam!, mégpedig ismerős dallamot; aktualitása annak, hogy kibukom, ma van, ám annak is, hogy utóbb mégis továbbcsapok-. Lehullt egy első bástya most, World Trade Center romként hever már, Samu Bácsi dühöngve fos’, nyeli amit kevert, a lekvár. Szart pedzeget, azt hírelik, én elhiszem bízvást, hogy így van. Nem menti meg lusta elit: agyait eksönök nyomán írmagja nem marad, és Bin Laden menekül, miután kinyírva a Sokezer, más csillagén* telepszik le, mint Nostri** írja. * Sic! Eufemizmus... Igazából Amerika... ** Nostradamus
