Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 4. szám - Horváth Kornélia: Versnyelv és műfajváltás József Attila Rejtelmek című versében

JEGYZETEK

1 Az öt versből álló Flóra-ciklus második darabjaként kérdésesnek tűnhet a Rejtelmek önálló költemény-mivolta. A vers azonban - csakúgy, mint a ciklus másik négy darabja - külön címmel bír, s versformáját tekintve is markánsan elválik az ó't körülvevő szövegektől. A Rejtelmek önálló vers-létét a kritikai befogadásnál erőteljesebb zenei recepció is egyértelművé teszi.

2 A szakirodalom több esetben a Flóra-versek esztétikai értékét is megkérdőjelezi. Vö.: BENEY Zsuzsa: József Attila'. Flóra. In.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról. Szerk.: TASI József, Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum 1995. 29-34. SZABOLCSI Miklós: Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930-1937. Bp., Akadémiai 1998. 771.

3 SZŐKE György: A Jlejtelmek” rejtelmei. József Attila egyik verséről. Tiszatáj 1967/12. 1165.

4 JÓZSEF Attila: Ady-vízió. In: Uő.: Tanulmányok és cikkek 1923-1930. Bp., Osiris 1995. 166. Az idézeteket a mai helyesírás szabályai szerint közöljük.

5 „A költészet nyelvben való, alakja a nyelv. Azt mondottuk volt, hogy az ihlet legkisebb eleme is ihlet. Ha most megnézzük egy költemény legkisebb elemét, a szót, azt találjuk, hogy a szó intuíciónak mutatkozik. De nem is így kell szemügyre vennünk, mint kész alakot, mint olyan szót, amely már nem tudni mióta megvan, hanem mint olyan szellemiséget, amely alkotja, hogy kitölthesse. így pedig odajutunk, hogy maga a szó mint teremtés, műalkotás a keletkezésében, és csak később válik intuícióvá, aminthogy maga a költemény is intuícióvá válik, ha már megírtam és elszavalom, avagy miután valaki elolvasta, és egészében újra megmozdul benne.” JÓZSEF Attila: Ihlet és nemzet. In.: Uő.: i. m. 131.

6 JÓZSEF Attila: Irodalom és szocializmus. In: József Attila Művei II. Bp., Szépirodalmi 1977. 101-102.

7 Bár a szónak a hangalak és a fogalmi jelentés melletti harmadik összetevője, amelyet - Humboldt nyomán - belső formaként határoztunk meg, József Attilánál némileg pszicholo- gisztikus megfogalmazást nyer (vö.: „más lelki [művészi vagy érzelmi] tartalmú maga a szó is” - kiem. H. K), a költő mégis világosan jelzi a belső forma alapvető ismérveit: azt, hogy a szónak nyelvenként változó, specifikus tulajdonságáról beszél; hogy a szó ezen sajátossága a nyelvenként eltérő hangalakhoz kötődik mint az azonos fogalom elgondolásának különbözősége; s hogy éppen a jelentés elgondolásának e különbsége okán lesz képes a szó különböző művészi produktumok generálására, s ezzel együtt új jelentésvilágok létrehozására.

8 „...a szó a használatban szemlélet, keletkezésében pedig műalkotás. így a szó a műalkotásban saját keletkezésének a szerepét játssza.” JÓZSEF Attila: Irodalom és szocializmus, i. m. 122.

9 Vö.: „Az ihlet (költészet) az a szellemiség, amely a szavakat, a nyelvet megteremtette.” JÓZSEF Attüa: Ady-vízió i. m. 166.

10 „A primitív és a modern magatartás közötti mindenfajta kapcsolatkeresés mögött sajátos, dinamikus nyelvfelfogás húzódik meg (...) Ugyanis csak akkor lehetséges ma is ugyanolyan teremtő módon viszonyulni a nyelvhez, mint a történelem és a kultúra hajnalán, ha a nyelv nem megváltoztathatatlan, kész valmi, hanem a levés állapotában van: születik és elenyészik folyton- folyvást, állandó teremtés s újrateremtés tárgya.” TVERDOTA György: A születő szó és a használt szó. Literatura 1986/1-2. 184.

11 „A költemény pedig, minthogy a dolgokat nem a maguk valóságában tartalmazza mint esetleg a zsák, nem más, mint neve annak a dologi csoportnak, amelyet bontatlan egységbe foglal: névvarázs. A költemény értékét ennélfogva méri az, hogy mennyiben nem intuíció, azaz mennyiben új alkotás. Adyt már ez nagy költőnek jelenti. (Tévedés ne essék, ami új, az még nem művészet, de a művészet föltétele, hogy új legyen, különben intuíció volna). Méri továbbá az, hogy milyen karakterű ítéleteket semmisít meg, vagyis minő dolgokat állít, lényegit vissza a szellemiségben eredeti, univerzális (unus versus, Universum) egységükbe.” JÓZSEF Attila: Ady-vízió i. m.: 168., A Józsf Attila-i fogalomhasználatban tehát „ihlet és intuíció úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a születő szó a [hétköznapi kommunikációban] használt szóhoz.” TVERDOTA György: A születő szó és a használt szó. i. m. 1961.

12 Vö. pl.: JÓZSEF Attila: Ütem és fogalom; Kisebb töredékek, feljegyzések. 5. In: Uő.: József Attila művei II. i. m. 345-347.; 349-350. Tudjuk, hogy József Attila írt egy Verstan és versírás c. munkát is, amely valószínűleg egy nagyobb tanulmányának, a verstannak lett volna része. Vö.: SZIGETI Lajos Sándor: A József Attila-i teljességigény. Bp., Magvető 1988. 45., „Szó volt arról, hogy a nagyközönség és a költő-inasok számára modern verstant újon s már megállapodást is kötött egy kisebb kiadóval, s igen nagy becsvággyal kezdett a munkához, amikor a kiadó hirtelen megszüntette működését és a munka abbamaradt.” FEJTŐ Ferenc: József Attila költészete. (1936)

364