Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Gyurik Irén: Abszurdok, morbidok, aforizmák
Minden nap hívták a kőműveseket és az ácsokat, akik újra meg újra szélesítettek az ajtón. Egy nő feküdt félholtan a szekrényben, s húsz gyerek kiáltotta a szobában: - Megérkezett Pénisz apánk újtípusú golyószórójával!... MAI ZENE I. Kiszakítottam a zongora billentyűit és letettem a padlóra. Szavak kvízjátékát raktam össze belőlük. Egyetlen szó lett: ,Állomás”. II. Szétdúltam a mozaikokat hasonlatosságuk miatt. Az összerongált zongorát kidobtam a kertbe. Ahogy a földre csattant, megfelelt annak, amit vártam a modern zenétől. S örültem, hogy a billentyűdarabokat aztán pozdor- jaként felragaszthattam a falra. Sosem irtottam sírhalmokon gazt, kellékül pont én hiányoztam onnan. Most egy diófa árnya után sétálok és nem látok temetőt... Kicsorbult élű szavakkal nem lehet megmunkálni a mondanivalót. Millió költő brekeg, mint a békák. Azt nem tudjuk, hogy miért, de az biztos, hogy a hangjuk megkülönböztethetetlenül egy - kórust alkot. Am azért van nekem egy kedvenc levelibékám, aki a fán lakik, s miközben vezényli, sosem hallgatja meg a kórust... Fel kell nőnie a léleknek ahhoz, amihez valaha is hozzáért. Nem egy év, hanem a Végtelen Idő naptára kellene nekünk a falra... Áldott lehetne a múlandóság, ahol nem létezne effajta élet... A félelemnek a legrosszabb a sorsa: valósággal retteg tőlünk. Amit felépítesz, az ezáltal le is rombolódik. 816
