Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván: "A költészetben a szerepjátszás az önkifejezés egyik formája"

ERDÉLYI ERZSÉBET-NOBEL IVÁN

„A költészetben a szerepjátszás az önkifejezés egyik formája”

BESZÉLGETÉS BALÁZS F. ATTILÁVAL- „1954. január 15-én születtem Marosvásárhelyen. A szülészeten elveszett az azonosító szalagom. Hat sorstárs közül választott ki anyám. 0 megtalált. Én azóta is keresem magam.” Ez a vallomás A macska leve című novellás- kötetének hátoldalán olvasható. Balázs F. Attila irodalmi pályafutásának, egész életútjának legjellemzőbb vonása az önkeresés, hatalmas amplitúdóval, néha egészen szélsőséges formákat öltve. Sikerült-e valahol magára lelni? Gyer- gyótól Pozsonyig milyen állomások sorakoztak?- Óvodáskoromtól készültem az irodalmi pályára. Még nem tanultam meg az ábécét, de a tudatomban már ott volt, hogy író leszek. Korán kezdtem tehát az írást, 13-14 éves koromban meg is jelent az első versem nyomtatásban, egy erdélyi gyermeklap közölte. A pályaválasztás idején pszichológus szerettem volna lenni, de származásom miatt ennek akkor nem volt realitása. A középiskolai évek vége felé mély lelki válságba kerültem, nem tudtam elképzelni a jövőmet abban a világban. A menekülés formáján törtem a fejem. Egy katolikus paphoz jártunk el néhányan tiltott irodalmat olvasni. Szépnek láttam a hivatását, hiszen a lelkész élete abból áll, hogy emberekkel foglalkozik, olvas, művelődik. A disszidálás akkor lehetetlennek tűnt, ezért a belső kivonulást választottam. A gyulafehérvári Hittudományi Főiskola hallgatója lettem. Már a második évben éreztem, hogy a cölibátust nem leszek képes felvállalni, ezért visszatértem a világi életbe. A marosvásárhelyi napilapban találtam egy hirdetést bábszínész képző tanfolyam indulásáról. Ennek elvégzése után három társammal bekerültem a marosvásárhelyi bábszínházhoz.- A Színpad az egész... című verse arról árulkodik, hogy ez a vonzódás megmaradt.- Olyannyira, hogy már könyvtáros voltam Csíkszeredában, és még egyszer megpróbálkoztam a színpad közelébe kerülni: felvételiztem a színművészeti főiskolára, de nem jutottam be. 13 éven keresztül könyvtáros, majd főkönyvtáros voltam. Közben persze írtam és fordítottam. írásaimat közölte az Igaz Szó, az Utunk, a Hét, a Korunk és más, nem irodalmi lapok. Néhány antológiában is szerepeltem. 1990-től, amikor házasság révén Pozsonyba kerültem, az újságíró pályát is kipróbáltam. Ilyen minőségemben vettem részt olyan történelmi-eseményeken, mint az RMDSZ és a KMKSZ alakuló kongresszusa, az első szabad romániai választások, a véres marosvásárhelyi ese809