Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Pusztay János: A gyökerek (Baltikumi napló II.)

dók eró'teljesen homogén alapnyelvi állapotot tételeznek föl), ezt az alapnyelvet az ún. ó'shazában beszélték, s az uráli közösség mintegy hatezer esztendővel ezelőtti felbomlásával a közösség egyes csoportjai elvándoroltak az őshazából, s ezzel megindult a mai uráli nyelvek kialakulásának folyamata. Egyes esetekben a vándorlási folyamat több ezer esztendeig is eltarthatott, amíg az immár önálló nyelvet beszélő, saját kultúrával rendelkező, néppé formálódott közösség elérte jelenlegi lakóhelyét. Tipikus példa erre a magyarság kialakulása. De hasonló kelet-nyugati vándorlást tételeznek fel pl. finn ségi népek esetében is. A hagyományos felfogás a nyelvcsalád felbomlásának folyamatát az ún. családfamodellel ábrázolja. A családfa törzse jelképezi a kiinduló pontul szolgáló alapnyelvet, a fő ágak a nyelvcsalád egyes nyelvcsoportjai, s a főágakból eredő ágak a mai, ún. leánynyelveket. A mintegy hatezer esztendős időmélység miatt — nem lévén írásos emlék — az alapnyelvet, de még a közbülső stádiumokat is csupán rekonstruálni lehet. Az uráli történeti összehasonlító nyelvészet eljárásával szemben — ami a maga idejében, jó évszázada előremutató volt, s mind a mai napig értékesnek tartható eredményeket hozott — az utóbbi évtizedekben, s legfőképpen az utóbbi 8-10 évben számos, jogosnak tűnő kifogás merült föl. Anélkül, hogy szakmai részlet- kérdésekbe belemerülnék, csak néhány fontosabbat említek meg:

— a történeti összehasonlító nyelvészet nem teszi föl a kérdést, honnan jött, hogyan alakult ki az utólag alapnyelvnek nevezett nyelvi állapot; ezáltal az a látszat alakul ki, mintha az egyazon nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek fejlődése az alapnyelvi korban kezdődött volna meg, s az alapnyelv előtt semmi sem lett volna, ily módon az alapnyelv egyfajta lingua ex machina; holott a homo sapiens legkésőbb 40-50 ezer esztendővel ezelőtt már kialakult, sőt, a homo sapiens sapienshez tartozó legrégibb ismert régészeti leletek már Eszak- Szibériában, a Léna folyó torkolatának közelében közel 40 ezer esztendősek;- az uráli nyelvek tüzetes összehasonlító alaktani vizsgálata azt mutatja, hogy a nyelv eme archaikus rétegében lévő különbözőségek miatt valószínűleg nem lehet egységes alapnyelvet rekonstruálni. Főként a finnségi és az ugor (köztük a magyar), ill. szamojéd nyelvek között van olyan mértékű különbség, ami nem teszi lehetővé közös alapnyelv rekonstruálását.

Mindehhez a régészetnek azt a megállapítását lehet hozzátenni, hogy Finnország területén a régészeti kultúrák 8-9 ezer éves kontinuitása figyelhető meg, és semmi nyoma a keletről történő bevándorlásnak. Ezek a — főként a finnségi népek és nyelvek eredetével kapcsolatos - felvetések szorosan összefügghetnek a germán népek és nyelvek kialakulásával. Finn kollégáinkat ez a témakör elsősorban ebben az összefüggésben foglalkoztatja. Egyelőre főként hangtani megfigyelések alapján fogalmazódott meg az a vélemény, hogy az Észak-Európát fokozatosan meghódító indoeurópai közösségből az ott őslakos finnugorsággal (ill. a mai balti finnek és a lappok elődeivel) való keveredés révén alakulhattak ki a germánok.

Nagyon érdekes hozama lehet a kérdésben a génkutatásnak, amennyiben sikerülne egyes mai európai és/vagy észak-eurázsiai népek között több ezer vagy több tízezer esztendővel ezelőtti kapcsolatokat kimutatnia. Ez ti. megerősíthetne vagy elvethetne pusztán nyelvi tényeken alapuló, de a hatalmas időmélység miatt bizonytalan feltételezéseket.

Azt hiszem, természetes, ha az új kérdésfelvetések vihart keltenek, még

803