Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Pusztay János: A gyökerek (Baltikumi napló II.)

elnevezés a taani linn „dán város” összetételből származik.) Saaremaa csak 1227-ben hódolt be, s ezzel ért véget a szabadságharc. Saaremaa azonban a szabadságharc bukása után is bizonyos autonómiát élvezett, bár területének egy része a lovagrend fennhatósága alá került. Saaremaa-n több felkelés volt (1236—1241, 1260-1261, 1343—1345), de ezeket a lovagrend leverte. 1558-ban kitört ún. livóniai háború, amelyben Oroszország, Svédország, Lengyelország és Dánia vetekedett az ó-livóniai területekért. A livóniai háború 1583-ban a Svédország és Oroszország között megkötött fegyverszünettel ért véget. Ennek értelmében Eszak-Esztország Svédországhoz, Dél-Esztország Lengyelországhoz, Saaremaa Dániához tartozott. (Dél-Esztország így került Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem fennhatósága alá, aki Tartuban jezsuita kollégiumot, azaz gimnáziumot és fordítói szemináriumot hozott létre. Itt készült el a biblia katolikus változatának elsó' észt nyelvű fordítása. A gimnázium vált az 1632-ben II. Gusztáv Adolf svéd király alapította egyetem alapjává.) Saaremaa kálváriája azonban még nem ért véget. A sziget egy 1645- ös békeszerződés következtében Svédországhoz került, majd a Nagy Északi Háború (1700-1721) idején, 1710-ben Oroszország fennhatósága alá. 1740- 1765 között közvetlenül a központi hatalomnak alávetett, független tartomány. Az első világháború végén 1917 októberétől 1918 novemberéig német megszállás alá kerül a sziget. A második világháborúban kétszer, 1941 szeptember-októberében, majd 1944 október-novemberében volt Saaremaa csaták színhelye.

Július 1. (csütörtök)

A konferencia, amelyre utaztam, a finnugor nyelvészetben az elmúlt esztendőkben kirobbant, rendkívül heves szakmai vitának egyik állomása. 1997- ben a finnországi Turkuban rendezték meg első ízben The Roots of Peoples and Languages of Northern Eurasia (Észak-Eurázsia népeinek és nyelveinek gyökerei) címmel az első interdiszciplináris konferenciát, amelyen nyelvészek, régészek, génkutatók, antropológusok, paleobotanikusok, történészek keresték a választ Észak-Európa népeinek és nyelveinek, köztük elsősorban a finnugor (uráli) nyelveknek és népeknek az eredetére, kialakulásuk folyamatára. A konferencia anyaga 1998-ban jelent meg azonos címmel Turkuban. A folytatás 1998-ban Szombathelyen volt, ahol a főiskola Uralisztikai Tanszékének rendezésében hasonló összetételű résztvevőkor vetett fel újabb kérdéseket, ill. kísérelt meg választ adni régi és új kérdésekre. A sorban a harmadik konferenciára került sor Saaremaa-n, majd 2000-ben újra Finnország, ezúttal az Oulu-i Egyetem volt a rendező, míg a 2001-es rendezvény házigazdája várhatóan a Newcastle-i Egyetem lesz.

A cél az, hogy Észak-Európa, ill. részben Észak-Eurázsia népeinek, nyelveinek kialakulását vizsgáljuk, a hagyományos felfogás keretein túllépve, s minél több tudományterület bevonásával. Eddig a nyelvészeté volt a döntő szó, most - bár szerintem a nyelvészet dominanciáját nem lehet feladni - az eddigieknél nagyobb súllyal szerepel a régészet, új szempontként kerül be az antropológia, s főként a génkutatás.

Miről is van szó? A hagyományos, elsősorban nyelvészeti megalapozottságú fmnugrisztika (uralisztika) azt tanítja, hogy az uráli nyelvcsalád nyelvei egy, többé-kevésbé egységes alapnyelvből származnak (a rekonstruk802