Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Koppány Zsolt: Mandarin a mennyben (rádióetűd)
Adjunktus Ugyan már! Semmi. Adjunktus Hát minden jót a két mesternek! Író: Nagyon szépen köszönjük. Viszlát. (Ajtócsapódás. A háttérből hallatszik, ahogy az Adjunktus behívja a következő beteget. Az író átkiabál a fejek fölött.) Író: Mesterem! Rossz híreim vannak! Három kereszt pozitív! Mester Nem rossz! Még mindig jobb, mintha négy kereszt volna! Na, gyere, menjünk! (erősen raccsol. Az író a betegek felé, félhangosan) Író: Ne rémüljenek halálra! Nem leusz, csak Helicobacter pylori! (Távozó lépések zaja. Vastagabb fémkapu csapódása. Odakint. Madárcsicsergés.) Író: A sok beteg azt hitte, a vénülő' homokos jól megfogta a lányos arcú srácot! Még egy kis vérbajt is kapott tőle ajándékba... Mester Ennyire marhák lennének? Író: Még jobban! Mester Gyújtsunk rá. Maradjunk itt a napon egy kicsit. Jó? (csönd) Tudod, egy dolog fáj még most is. Hogy nem lehetett soha egy kertem. Ilyen, mint ez az arborétum. Persze szerényebb... de mégis... Író: Van tüzed? (gyufasercegés) Kösz. Te... én még mindig azon morfondírozom, hogy sokat szívsz. Mester (fölnevet) Ne aggódj már annyit! Vénasszony! Különben is. Minden évben önként és dalolva járok a szűrésre. A tüdőm tiszta. Még sohasem hívtak vissza. (Play back: 1997 nyara. Nyílt tér. Madárhangok.) Író: Én megfulladok ebben az öltönyben. Ordít a meleg. Aranka Mindjárt kezdődik a temetés és alig vagyunk páran. Kritikusnő Nem is mondtátok... jó volt a beszédem? (csönd. Nem kap választ) Értem. Szóval nem tetszett. De minden gazságot nem tudtam fölsorolni... meg gyerekem van. Föl kell nevelnem. Én vagyok neki egyedül. Író: Még így is te voltál a legjobb. Nyugodj meg. Most már csak azért imádkozzunk, hogy az elmondottakért ne koppintsanak a fejedre! Kritikusnő Csak nem! Már csak ez hiányozna. Kidekáztam a szöveget. Szerintem már el is felejtették. Író: Abban biztos lehetsz. Aranka Nem gyűlik a nép. Nem jön a kutya se. Kedves, meghitt családi temetés. Író: Miért jönnének? Kit érdekel a Mester? És különben is, nyaralnak a népek. Csak nem hagyják ott a Balcsit holmi haláleset miatt? Meg aztán eggyel kevesebb nehéz ember. És ez a lényeg. Értelmiségi férfi Szevasztok. Velem jönnél egy percre? Író: Hogyne. Parancsolj. Értelmiségi férfi Kínos... nagyon kínos... de meg kell kérdeznem. Te biztosan tudod... szóval „olyan” betegségben halt meg? Író: Mi az, hogy olyan? Értelmiségi férfi: Hát...amiben a homokosok... úgy általában. Író: Én itt őrülök meg rögvest! Hát hogyan kérdezhetsz ekkora baromságot? Az a Róna, akire te gondolsz. Emez, aki ott fekszik, az a Fülöp. Csak éppen Viktor mind a kettő! A rák. Az vitte el. Érted? Aranka Na, mi történt? 791
