Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 9. szám - Paládi Zsolt: Kedvesem, Naitia

,A tér látható

szélén túl örök homályba borult barlang nyílik, ahol az elvonult lélek saját sorsa nyomára lel.

Múlt kínoknak sírjai közt megy el a lélek e sötét tájon, de nem időz köztük soká, oly élesen érzi az újszülött kínok hegyét: mérgezett dárdák szállnak szerteszét vaktában: minden bajnak tokjai; és olyan még nem termett, aki e szülő-poklot nem bolyongta be; de kevesen érezték, milyen üde álmot is adhat e barlangi mély. ”- Pontosan nem tudom megfogalmazni, de - mozgósítottam energiáimat - azt hiszem, a költő a tér perifériáján uralkodó, számunkra örök homályba burkolódzó abszolút eszmére gondol. Ebben a barlangban zong létünk összes múltja és természetesen saját sorsunk is ott rejtekezik. Ha a lélek az eszmét kutatja, „saját sorsa nyomára lel”. Őseink tettei, gondolatai, tárgyi eredményei, hibái és szenvedései mind ebből az ezergyökerű szellemből sarjadnak ki. A költő persze a fájdalomra helyezi a hangsúlyt, hiszen ettől művész. A „sötét táj” megismerése önző egyéni létünk akadályaiba ütközik, mert sokszor nem az örök igazság érdekel bennünket, hanem saját gondjainkkal vagyunk elfoglalva. A lélek „oly élesen érzi az újszülött kínok hegyét”. S bár tudjuk, mindannyian szembesülünk a lét nagy kérdéseivel,,kevesen érezték, mily üde álmot is adhat e barlangi mély”, pedig ködszerű létünk nagyszerű alkotásokra predesztinál minket.- Ó, igen, Lectus, mindig sejtettem, hogy fényes intellektus vagy, de ma mindennél szebb bizonyítékot nyújtottál erre nekem - örvendezett Naitia.

Kifújtam magam a nagy erőfeszítés után. Am még csak most következett a java.- Nem aggódsz a periódusok gyors múlása miatt. Lectus? Nem gondolsz rá, hogy elpazarlod az életed? - szólított újra.- Nem értelek, Naitia - mondtam. - Igaz, mióta veled vagyok, észrevétlenül múlik az idő, de én ezt egyáltalán nem bánom. Áldom a sorsot, hogy megképződtem, mert ezáltal találkozhattam veled.- Igen, igen, de miféle művet hagysz magad után? Ha velem töltőd minden periódusod, mikor alkotsz valamit, Lectus? Mivel vívod ki a zongok megbecsülését?- Ami azt illeti, nem akartam elmondani, de ha már rákérdeztél, Yongo professzor kísérleteinél segédkezem mostanában. Meglepetésnek szántam, hisz már közel kerültünk a megoldáshoz. Szellemünk összesűrítésével akár a legparányibb diódát is működésbe hozhatjuk. A miniatürizálás elől elhárulhatnak az utolsó akadályok is - lelkesedtem.- Ez a Yongo barátod hódol az új divatnak? - kérdezte váratlanul.- Miféle divatnak? - válaszoltam dühösen - Hogy jön ide valami eszement

778