Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Sarusi Mihály: Ez meg a tietek
kárára) az önérvényesítést egy pillanatra előnyben részesítő jérce- s kakas- sereglet, mikor is róka tör a tyúkólban - a tegnapi görényt követően - reájuk. (A hasonlítás nem talál, dehát mit lehet tenni.) (Avagy: sántít, mint a takonyvágóval lecsapott japánkappan.) Faragóéknál vagy öt éve nem volt lagzi; egy nemzedék kifutott, a következő egy kicsikét nehezen indult be. De, hallod, ha ezek egyszer házasodni kezdenek! A beszélgető unokatestvérek (kereken hárman) épp tizedrészét teszik ki a Faragó részről édes első-unokatestvéreknek, e majd harminc unokaöcs, -húg, -báty és nővér átlag három gyermeknek adott életet, e kilencven Faragón túl ott az első tíz-húsz unoka...- Ne folytasd! - mutatja inkább a sörösüveget a testvéröcséd. Evés előtt egy kis (kettő, öt-hat) pohár pálinka, vacsora után meg - a közben használt italokról most megfeledkezve - jöhet kinek a bor, kinek a sör. (A legitalosabb Faragó sem folytatja - ilyen esetben - tömény szesszel a koc- cintgatást— pohárürítgetést-pohárfenékrenézést, nem, maradjunk a könnyebb italoknál.)- Hallod, be lehet attól is tintázni! Nézd öcsédet. Ocskös - a menyasszony öccse - már a kerítést támasztja. (Hogy őszinték legyünk, ezen az éjszakán nem először, s csak remélni lehet, hogy utoljára, mert most már valóban összeesni készül.)- Ez? Kételkedik Józsi bátyánk harmadunokaöccse - az újember édes bátyjának a legjobb cimborája -, mert látott ő már karón Faragót. (Azazhogy átesett a léckerítésen, miután egy kicsit ott csüngött az atyai ház beriglizett kiskapuja melletti deszkapalánkon.)- Azt mondta: Ez az enyém, a többit vihetitek! Ezért szeretik az emberek. Hagyta élni a faluját. A harmadik szomszéd faluról szól a fáma. (Úgy hívják, Koppáncs.)- Megnézheted, hogy néz ki az a falu; nem úgy, mint a mienk. Ersoványfalvát (az érzékeny lelkületű - amúgy java részben soványháti- kommunisták Erfalvának keresztelték el rögvest, ahogy bejöttek az oroszok, hogy most meg azért ne vegye vissza az ősi nevét a község, mert így szokták meg, s a szokás, tudjuk jól, nagy úr, nagyobb, mint a magyar igazság!) zseb- remagánosították a téesz vezetői. Kb. úgy és annyira — föltehetőleg hasonló, szinte azonos módon és módszerekkel, hogy az eszközökről most egy szót se ejtsünk (azt majd a következő, szintúgy a népre hivatkozó pártállam szemináriumaiban tanítják!) -, ahogy szinte mindenütt.- Erővel összevonattak bennünket Kádassal! Aki nem tudja, adja át: Kádas - nagymagyaralfóldi nagyközség, ma szinte kismezőváros - a Kádár-világban jeles (fölösen támogatott) téeszközség volt, az elnökök rendre Kossuth-díjat kaptak (jutalmul, hogy jól költötték el - azaz úgy, ahogy az elvtársak elvárták tőlük - az államtól kapott támogatást). Gazdag falu, mindent megkapott, megszerezte (most, az újdonatúj demokráciában!) a második szomszéd Erfalvát is! Azaz a szövetkezetét. Ami az mgtsz-ből megmaradt. (Hogy a Mongol-Magyar Barátság végleg tovaszálljon.) 768
