Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 9. szám - Sarusi Mihály: Ez meg a tietek
— Tudod, hogy van?! A főnökök a javát maguknak kiosztották, a többit nekünk hagyták! Példának okáért megkaphatták a Laposban a tegnapi (a második tengericsőig vízben álló) szántót, mely ma - hogy okszerűbbé vált az újból magánkézbe került földrész művelése - herésként szolgál. Ők persze vitték - kft-be, bt-be, apja mindjárt megmondom micsodájába nem - a gépeket, a műhelyt, az üvegházat, az almást, a varrodát, mindent, de mindent, ami ért valamit! Ersoványfalva tovább gyengült, Koppáncs megint erősödött. — Azt hallottam, megbuktak ott is, a szövetkezet csődbe ment. Szanálják, vagy hogy mondják. Ha ezt Kádár meghallja... Érfalva, Kádas, de Koppáncsháza! Itt (mármint Érben) még azt sem engedték, hogy a téeszparaszt a neki megítélt (amúgy igen kicsi, a téeszelnöknek juttatott jegy század-) részét kivéve traktort s egyéb gépet vehessen! — Béla bátyám Kis-Kovácsházán hazavitt egy traktort. Az más, ott jobban járt a paraszt, de itt... — Megmondták, addig nyúznak bennünket, míg meg nem szavazzuk! Összehívták a népet a kultúrba, nem mentünk el, nem volt elég szavazat! Mit tesz az nekik, újra. A végén, a huszadik gyűlésen meglett az egyesülés. Jól kibabrált velünk a kapitalizmus. — Tudod, ennél a kommunizmus is jobb volt! Végzi nyolcórás vállalati munkáját (a falujától tizenkét kilométerre lévő városkában), otthon műveli a 600 öles kertjét, gondozza az anyósa 600 ölét, a negyedik szomszédfaluban az apósa másfél holdját, az anyja öt nagyholdját. Akkor most ez a lagzi. Ő lenne az örömapa. Alig ötven, de inkább hetvennek néz ki. Legalábbis az arcát barázdáló ráncokról ítélve. — Ennyit akkor nem loptak! Azért loptak akkor is. — Én nem. — Én igen. Volt, amikor két utánfutó tengerivel kerültem meg a falut, hogy a kertek alatt behajtsak az udvaromba. Akkor vettem észre, hogy a szomszédomhoz vastag tengeriszórás vezet. Ő csöves, a koma morzsolt tengerivel lepte meg a maga szövetkezeti szocialista paraszti háztáji gazdaságát a (muszkafajta) kolhozából. — Rámutatott egy darab herefóldre és azt mondta: „Ez az enyém! A többit vihetitek.”. Engedte élni a többit is. Hogyne választanák meg újra! Nem ellenségei ők maguknak. — Más helyen a vezetők mindent eltakarítottak, mást nem engedtek a vagyon közelébe se. Faluban, téeszben. Tanácselnök, vébé-titkár, szövetkezeti elnök, alelnök, ágazatvezető s mindenféle ugrómókus, szóval aki azonnal tudta - Lenin nélkül is -, mi ebben az új helyzetben a teendő. Vagy száz hektáros heretábla egyik (jól körülhatárolt, nem vitás, kitűnő) 769
