Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Tóth Wanda-Szemethy Imre: Vázlat (képregény)

így készen volna. Jöhet a szobaleány s ráadhatja a ruháit, meg az ékszereit.

Ilyenkor már mindig nagyon örült az estének. És érezte, hogy ott

lesz.

Kicsit megdörzsölte a füleit, hogy rózsásabbak legyenek, míg a nagy brilliánsokat felrakta, és sietve mártotta az ujjait még egyszer az illatos vízbe.

Már izgatta, milyen soká bajlódik a lány a ruhakapcsolásán.- A zsebkendőmet ... és a gyűrűim ... Már késő lehet. Rendben vagyok?

Nem nézett végig magán a tükörben, mert megakadt a tekintete a szellemes, kissé élesedő vonásain.- Hogyne, nagyságos asszony, - mondta a leány a kistáskát már harmadszor nyújtva feléje.- Ah igen ... - pedig valahogy mintha nem készült volna el. De már nem volt ideje töprenkedni; ráért volna s mégis mintha elmulasztott, el752