Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Tóth Wanda-Szemethy Imre: Vázlat (képregény)
A férfi, az összeállhat akárkivel, a lealacsonyodás csak a nőt éri, akinek gyereket kell tőle várnia. De ő ... már nem is akar többé gyereket ... annak késő már, vége ... Akkor hát minek keresni a férfit olyanul, amilyen, mikor megvan az önállósága s a férjes asszony összes előnyei. Az ölébe ejtette a kezét. Már voltaképpen semmire sem gondolt, minden üressé és némává vált a „nem akarom” kelletlen érzésében. Kinn alkonyodott már ... szinte félálomba ringatta el. Pedig el kellene készülnöm rá - gondolta zavarosan. Beszélni... úgyis mindig intimebben mint a férfi, hiszen a lehetséges témák úgyis mindig többet árulnak el az asszony lényéből, mint tán akarná ... ámbár lehet, nem ártana melegebb s őszintébbnek lennie. Mosolygott. „Meleg” leszek, gondolta, de hogyan fogjak hozzá? Finom ujjakkal egy kis halvány rizsport dörzsölt az arcára s a nyakára. Karjai s vállaira még egyszer Eau de Colognet. 751
