Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Vajda Andrea: Örök élet
VAJDA ANDREA Örök élet VARGA DOMOKOS: ÉDESANYÁM SOK SZÉP SZAVA Varga Domokos a 2000. évi Ünnepi Könyvhéten különlegesen szép és értékes ajándékot adott a magyar próza kedvelődnek: egy kötetnyit „édesanyja sok szép szavából”. A könyvből értesülünk arról, hogy az író különleges kegyben részesült: a kilencvenöt évesen elhunyt Magay Mariska századik születésnapjának éjszakáján szellemárnyként megjelent neki azzal a határozott céllal, hogy jegyezze le, amit az életéből elmesél, mert szeretné, ha nem veszne el, amit megélt... A kötet párbeszédekből épül fel: egy hosszúra nyúló éjszakai beszélgetés anya és fia között. Az író kérdez, az asszony válaszol, emlékezik, meséli az életét. Az elbeszélés időrendben történik. A cselekmény az édesanya gyermekkorától a nászéjszakájáig tart. Ezt szemlélteti a könyv borítója is, a címlapon Magay Mariska leánykori fotográfiája, a hátoldalon halála előtti utolsó fényképe. Az anya életének ezt a szakaszát bemutató részt a szerző harmincegy kisebb fejezetre osztja, témák alapján, amihez még négy kiegészítő részt kapcsol. Az első fejezet Magay Mariska címmel az író és édesanyja újbóli találkozásával indít, bemutatja a nem mindennapi eseményt: az édesanya visszatértét, megjelenését fiának. Elhangzik a kérés: íija meg az életét, kérdezzen, s ő válaszol. Amesélést a gyermekkorával kezdi. Elbeszélésmódjára jellemző, hogy úgy elevenít meg mindent, ahogy a maga idején átélte, vagyis gyerek, kislány és nagylány korában. A múlt világát úgy mutatja be, mint ahogy különböző életszakaszaiban látta, mintha a múlt jelen lenne. Lendületes előadásmódjával minket is visszavisz egy száz évvel ezelőtti világba, együtt éljük újra Mariskával az életét. A szülőház, ahonnét elindult Kunszentmiklóson található. Részletesen mutatja be az őt körülvevő környezetet, mindazt, amire csak vissza tud emlékezni. Nosztalgiával idézi fel a nádfedeles házat, ahol gyerekkorát töltötte, s elmeséli, hogy abban az időben Kunszentmiklóson bármerre nézett az ember, mindenféle hasonló jellegű házakat láthatott. Bámulatos emlékezőképességével mindent felidéz, s nagyon értékes adatokkal szolgál. Emlékezései során megismertet minket számos akkoriban még élő szokással, melyek mára a múlt ködébe vesztek. Az ő idejében különleges ceremóniája volt a nagymosásnak, vasalásnak, disznóölésnek, kenyérsütésnek, melyeknek aprólékosan kifejti technikáját, munkamenetét. A nádaratás kapcsán merül fel például a „gyalászka” kifejezés, melyet az író sem ismert. Nagyon figyelmes az olvasóval, mert minden esetben elmagyarázza a fel742
