Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Fejezetek a huszadik század eszmetörténetéből
szorongva és tájékozatlanul, hogy »nem fogom jól végezni«; s iparkodtam megtalálni helyemet a családban, zongoráztam, magoltam és unatkoztam. A család szabályos és merev formákkal vett körül, s engedelmesen nyüzsögtünk, mint a méhek a hatszögű mézfalak között. Míg egy napon ez az idill felrobbant. Tizennégy éves voltam akkor, s egy reggel elszöktem hazulról.” Maga sem tudta, mi ellen lázadt. Csak a kései reflexió engedi meglátni e gesztusban a polgári identitás felvállalását. A polgárt ugyanis épp egyénisége teszi. Az a különös elszántság, amely arra készteti Robinson Crusoe-t, hogy egyedül vállalja fel a harcot a világgal szemben. A polgári lét nem a betokosodott nyugalom, hanem a konstans forradalom. Nem a megbékélt idill, hanem az öntudat lázadása. Nem az adottságok elfogadása, hanem az adottság elvetése és meghaladása. Nem hátratekintés, hanem előrelépés: A polgár, ahogy lerombolja azt, amit eló'dei felépítettek: ez a paradoxon lesz végül a polgárság hanyatlásának legfontosabb oka: „nem tartozom senkihez. Nincs egyetlen emberem, barát, nő, rokon, akinek társaságát hosszabb ideig bírnám; nincs olyan emberi közösség, céh, osztály, amelyben el tudok helyezkedni; szemléletemben, életmódomban, lelki magatartásomban polgár vagyok, s mindenütt hamarabb éreztem otthon magam, mint polgárok között...” A családból való kilépés: kilépés a biztonságból a bizonytalanba, a kötöttségek világából a vélt szabadság világába. Egyúttal a város, az otthon elhagyása is. A fiú Pestre kerül, intézetbe. De ezzel nemhogy a szabadsághoz kerülne közelebb, még inkább elveszti a függetlenség lehetőségét: bámultam azt a könyörtelen nyilvánosságot, amelyben ezentúl élnem, aludnom és eszmélnem kell, és soha, egyetlen pillanatra sem lehetek egyedül...” Am a nevelődésnek nemcsak a pozitív élmények fontos elemei (például az intézetben találkozik a fiú először a barátsággal), hanem a nagy csalódások is (például hogy az emberek kegyetlenek egymáshoz). Ez a kegyetlenség pedig azért olyan különös, mert oka és célja sincs, és az eredménye az emberi méltóság sárba- tiprása - e felismerés baljós előjele egy századnak, mely a kegyetlenség technikáiban oly tökéletességre fejlődött. Nem csoda, hogy a regénybeli nevelődés első szakasza, a gyermekkor itt záródik le - amikor kitör a világháború. Verőfényes nyári uzsonna idején hangzik el a fejezet záró párbeszéde: Mi az, Endre? - kérdezte apám, s eléje ment.- Megölték a trónörököst - mondta, s idegesen legyintett. A nagy csendben a cigányzene oly közel hangzott, mintha itt a kertben játszott volna... Apám tekintetét követtem; tájékozatlan pillantással nézett az égre. Az ég világoskék volt, híg nyári-kék. Bárányfelő sem úszott rajta.” Mint egy Csehov-drámában. Ha az első kötet a gyermekkoré, a második az ifjúkoré. Ha az első kötet legfontosabb helyszíne a család, az otthon, a másodiké már Európa. Ha az első kötetben a családtagok és viszonylataik játsszák a főszerepet, a másodikban barátság, házasság, osztály és kultúra, haza és nagyvilág jelenik meg. A gyermekkor elhagyása, mint láttuk, az otthon elhagyása. Először a szeretett várost kell elhagynia a főhősnek, aztán a fővárost, az országot is. A polgáriét ugyanis nem a bezárkózás létformája, hanem a nyitottságé - nem 78
