Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Beke György: Nagyszentmiklós aranykincse
az üzemben sok lány dolgozott, akik munka közben szép, vidám román dalokat énekeltek. 1910-ben, januárban egy gyerek rohant be az üzem udvarára, és hívta a lányokat, hogy jöjjenek ki az utcára, mert váija ott őket valaki, egy furcsa gépezettel. Ezek a lányok énekeltek Bartók fonográfjára. — Mikor járt Bartók utoljára Nagyszentmiklóson? — A szentmiklósiak úgy emlékeznek, hogy 1924-ben, temesvári hangversenye alkalmából ide is ellátogatott. A koncert március 21-én volt. Bartók Sarolta óvónő egykori ismerősei szerint a művész ez alkalommal is járt a szülőhelyén. Látogatása rövid volt, nagynénjén kívül csak az apja és a nagyszülei síiját kereste fel a temetőben... Bartók utoljára 1926-ban látogatta meg az Aranka-parti városkát, találkozott a család régi barátaival. Kreigner Béla kereskedő erre így emlékezett: .Leányom az üzlet ajtaja előtt állott, midőn a szemben lévő gimnázium épülete előtt azt vette észre, hogy valaki alaposan szemügyre vette az Eminescu-szobrot, majd a volt Jurkovits-házat. Ezután átjött az utca túlsó felére, és egyenesen az üzlet felé tartott. Engem keresett.” Bartók Sarolta már várta az unokaöccsét, állítólag együtt mentek ki a temetőbe. Visszafelé a fóldművesiskola felé kanyarodtak. Visszatekintve úgy tűnik, hogy Bartók tudta: utoljára keresi fel a régi, kedves helyeket... Velem jött Szőcs Gyula a volt Nákó-kastélyba is. Ez az épület a művészetek otthona volt a tulajdonos család idejében is, Franz Adám, Lenbach, Scrottsberg festményeivel, a Cinquecento-oltárral, faragott és berakott németalföldi szekrényekkel, a nagyszentmiklósi aranylelet másolataival, Carducci- szoborral, spanyol és olasz mesterek műveivel, Wagner, Liszt, Jókai, Széchenyi István kézírását őrző levelekkel, ójapán porcelánokkal, Rembrandt és Tizian másolatokkal. A Bartók-szobának ennél méltóbb helyet aligha lehetett volna találni. — Mi indította erre a sok évtizedes, nem is mindig kellően méltányolt munkára? - kérdeztem meg Szőcs Gyulától. — Ki más? Maga Bartók Béla. — A zenéje? — A zenéje, a példája, az emléke, ő maga. — Személyesen ismerte talán? Látta valaha? — Tízesztendős koromban, 1936-ban ott voltam a temesvári hangversenyén. Családunknak barátja volt Bartók első unokatestvére, egy Putits-leány. Szünetben Bartók odajött az unokatestvéréhez. Én is ott álltam, egészen közelről láttam, hallottam. Soha nem felejtem el az élményt. — Mi ad igazi elégtételt a helytörténésznek? — Hogy immár nem csak a nagyvilágban, de Nagyszentmiklóson is tudják, ki volt valójában Bartók Béla. Mikor évtizedekkel ezelőtt Szekernyés János irodalomtörténész itt járt - meg is írta -, nem nagyon tudták eligazítani a Bartók-gyűjteményhez. Most nem csak Bécsből, Japánból vagy az Amerikai Egyesült Államokból jönnek Nagyszentmiklósra Bartók Béla kedvéért, de a város tudatában is kezd otthon lenni legnagyobb szülötte. Csontsovány arc, a szemekben perzselő láz. Ez már amerikai felvétel, a legutolsók közül való. A vég időszakából. Itt, a múzeumi szobában ez az - egyik - utolsó fénykép mintegy a pálya teljességére emlékeztet... Egyik művének partitúrája, nyilván nem Nagyszentmiklóson szerezte... Fonográf, századeleji 712
