Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Beke György: Nagyszentmiklós aranykincse
- En úgy szerveztem volt meg az iskolánkat, hogy négy nyelven folyjék a tanítás. Magyarul, németül, szerbül és románul. A tizenkét ösztöndíjas helyet is egyenlő arányban osztottam fel közöttük.- Diákjaink között most is vannak magyarok meg szerbek. A nagy többség, persze, román. A németek elfogytak...- De milyen nyelven tanulnak ezek a fiatalok?- A Bánságban mindenki vagy majdnem mindenki tudja a másik nemzet nyelvét. Én is szerb vagyok, de románul tanítok. Nálunk nincs nyelvkérdés.- Tisztelt kolléga úr, hallottam a Tessedik Sámuel hangját, idők messzeségein át. Jónéhány nyelvet beszélek én is, munkáimat latinul és németül írtam. Mert a magyar szaknyelv még nem volt eléggé alkalmazkodó az új mondanivalókhoz: a szikes talajok feljavítása, a vetésforgó bevezetése, kultúrnövények meghonosítása, méhészet, a mezőgazdasági ipar különböző ágai... De ezek a könyvek a pedagógusoknak szóltak. A diákoknak mindig az anyanyelvükön adtam elő a tudományokat. így értik meg jobban, gyorsabban. Egyébként is egyetértünk abban, hogy a gazdálkodás a lélek dolga is, nemcsak a testé. Márpedig a lélek csak az anyanyelv szavára hallgat... Jobb pedagógus volt Tessedik Sámuel annál, minthogy ne tudta volna: az oktatás nyelvéért nem ezt a derék szerb tanárt illeti megrovás. Indulatából annyira tellett, hogy elhallgatott. Csak a város utcáit járva hozta szóba megint:- Nem élnek már magyarok Szentmiklóson?- Nem is kevesen. Az összlakosság úgy 13 ezer fő, ebből 1389 magyar; a politikusok azt is kiszámították, hogy éppen 10,6 százalék.- És ennek a 10 százaléknak nincs anyanyelvű iskolája?- Ezt is szakemberek alapján mondhatom: összesen 45 diák tanul anyanyelvén Nagyszentmiklóson, az általános iskola magyar tagozatán. A felső osztályokban 32 diák, az első négy osztályban csak tizenhármán... Vagyis mindjobban csökken a létszám...- És szakmai oktatás?- Ilyen csak román nyelven folyik egész Temes megyében. Tessedik Sámuel uram összevonta magán ködből szabott felöltőjét, búcsúzás előtt még ennyit mondott:- Nem kellett volna elhívjál ide... Más kor, más világ ez... Nem értem én a ti korotokat. Egymagám kerestem fel Szőcs Gyulát, az általános iskola magyar történelem- tanárát. Kolozsvárott végezte az egyetemet, Bíró Vencelt tartotta kedvelt professzorának a Bolyai Tudományegyetemen. Diplomája megszervezése után, 1950-ben Nagyszentmiklósra kapott kinevezést, együtt Fodor Sándorral, a később rangos íróvá nőtt román-német szakos tanárral. Szőcs Gyulára a hely- történet nagy feladatai vártak itt: Bartók-nyomok, a város magyar művelődési hagyományai. Kutatásai, közleményei nélkül egy-két árnyalattal halványabb lenne az igen gazdag Bartók-irodalom. Olyan nemzetközi nagyság, mint Denije Dille is hivatkozott a nagyszentmiklósi helytörténész adataira, közösen is búvárkodtak a bánsági irattárakban; a belga professzor nem ritkán fordult Szőcs Gyulához egy-egy Bartók-mozzanat tisztázása végett, pedig ő - úgy tartják - mindent tud eszményképéről, Bartók Béláról. 708
