Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Beke György: Nagyszentmiklós aranykincse

sasági eszmény jegyében összefogó értelmiségiek - a magyar jakobinusok - mozgalmának a szálai idáig vezettek el. Jakobinus volt a Nákó családjogásza, Verhovszky Sámuel, az 1795-ben a Vérmezőn kivégzett Hajnóczy József unokaöccse. O szervezte be a fiatal jogászokat. Nagyszentmiklóson tartóztatták le, halálra ítélték, büntetését császári kegyelem bizonytalan idejű börtönre változtatta, de rabságából soha nem szabadult. A császári nyomozók semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy Verhovszky Sámuel befolyásolta volna kenyéradó gazdáját. Az összeesküvést nyilván nem fedte fel előtte. De aligha kétséges, hogy a haladó gondolkodású iskolaalapító, szentmiklósi birtokos cselekedeteiben ott érezhetjük jogtanácsosának sugallatait... Tessedik Sámuel rokonságban állt Verhovszkyval és Hajnóczyval, ezen a réven került N agy szentmiklósra.)

Miként képzelte el a Nákó-uradalom „házi” gazdasági iskoláját Tessedik? A helység központjává szerette volna tenni, szellemi központtá. Magát a tangazdaságot a település közelében kívánta létrehozni. Tervezetében külön helyet jelölt ki a spárgának, a komlónak, a sáfránynak, e termények kísérleti jellegű meghonosítására. A gyümölcsfák alá mesterséges takarmány termesztését írta elő. Eperfákat kell ültetni, anélkül nincs gazdaságos selyemhernyótenyésztés. Erőteljesen hangsúlyozta az ipari növények, az olajos magvak, a dohány, a babérlevél, a fűszerek és a gyógynövények termesztésének fontosságát. Ki kell kísérletezni, hogy melyik fafajták leginkább alkalmasak a Bánság erdősítésére. Az istállógazdálkodást nem lehet elképzelni kellő lucerna és lóhere termesztése nélkül. Ajánlja az ökörhízlalást, nagy arányokban, .hazabeszélve”, lévén a Nákók a bécsi piacot ellátó marhakereskedők. Juhok közül a legjobb gyapjút adó fajtákat érdemes tenyészteni. A gyapjút igen fontos terméknek tartotta a Bánság gazdaságának fellendítésére; a gyapjúfeldolgozásnak százados hagyományai voltak ezen a vidéken.

Torontál román parasztasszonyai valóságos művészei a gyapjúfeldolgozásnak, figyelte meg Tessedik Sámuel. (A mai modern művész, Jecza Péter ugyanezt mondja a torontáli népművészetről.) Tessedik Sámuel Nagyszentmiklóson ellesett egy jelenetet: a mezőre igyekvő parasztasszony egyik karján kisgyermeket tartott, másik kezével az övébe szúrt guzsalyról orsóra pörgette a gyapjúfonalat. Mekkora szorgalom és milyen ügyesség! A gyakorlatias gondolkodású Tessedikben felötlődött, hogy nem lehetne-e ennek a művészetté finomodott, szenvedéllyé idegződött munkának a gyümölcseit nagyobb haszonnal értékesíteni? Felvázolta egy gyapjú-manufaktúra tervét. Ennek megvalósításáig pedig a házi kenderfeldolgozás, fonás, szövés biztosíthatna jó keresetet a szorgalmas falusi asszonyoknak, leányoknak.

Jobbágyi világban, magyarok, németek, románok, délszlávok lakta Bánságban dolgozta ki az iskola tervezetét Tessedik, s mind a két adottságot demokratikus szellemének megfelelően tekintetbe vette. Úgy tervezte, hogy a Nákó-uradalom minden jobbágyi gyermeke ingyen tanulhasson az iskolában. A szomszédos falvakban lévő püspöki uradalmak gyermekeit 2 forint tandíjért oktatná az iskola, más gyermeket kétszer ennyiért. Az érdekeltség modern felfogásának csíráit láthatjuk abban, hogy Tessedik tervezete szerint az iskola három tagú nevelőtestülete - egy vezető tanár, a felesége és egy segédtanár - az általuk irányított tangazdaság jövedelme szerint kapják a javadalmazásukat. A tangazdaság nehéz munkáit az okszerű gazdálkodásra fogékony

705