Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Simonné Keszei Anita: A kultusz apoteózisa?

lógóktól megkülönböztető' vonásait kiemelve, a sajátos műfaji jegyeket próbálja keresni a József Attila-irodalom emlékbeszédszerű darabjaiban.

Szintén irodalmi alkotások elemzésére, nyelvhasználatuk vizsgálatára vállalkozott Margócsy István. Az 1859-es Kazinczy-ünnepélyekhez kapcsolódva egy színházi esemény szövegét, Tóth Kálmán dicsőítő versét és egy motívum-válogatást vesz a tanulmány írója alapul annak bizonyítására, hogy Kazinczy-kultuszának valójában eddig nem hangsúlyozott, de kétségtelenül fontos jellemzője, hogy a méltatok „... az író helyett dicsérhessenek valami mást, ...”9 az életműben, ha már annak irodalmi színvonala sajnálatosan alacsony.

Andor Csaba is eljut hasonló kérdésekhez a Madách-kultuszt vizsgálva. 1962-ben még politikusként említik Madách Imrét, a Tragédia utáni nyilvánosság sem egyértelműen elfogadó. Felmerül a gyanú, hogy nem a sztregovai szerző tollából való a mű, ellenkultusz szerveződik, s mindennek az az oka, hogy az író „nem tudott megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek”.10 Ezért teszi fel Andor Csaba a kérdést, hogy vajon itt kinek a kultuszáról beszélhetünk. Valószínűleg a filozófust tiszteljük a drámaíróban leginkább.

Kazinczy és Madách mellett Kölcsey kultusza sem mentes problémáktól. Szabó G. Zoltán arról ír tanulmányában, hogy talán a Himnusz nélkül jobban ismernénk a költő életművét. De hozzátartozik-e a szerző kultuszához műveinek ismerete? Szabó G. Zoltán szerint egyre kevésbé.

Petőfi esetében ez régóta így van. Kerényi Ferenc a költő kultuszának korai szakaszát vizsgálva az iskolatársak, barátok szubjektív emlékeinek kultuszteremtő jelentőségét emeli ki, miközben a szociológia módszereit alkalmazza. Ratzky Zita pedig Jókai Petőfiről szóló emlékbeszédeit bemutatva bizonyítja, hogy legnagyobb regényírónk barátja kultuszának megalapítója, és állításával - mely szerint élet és költészet egy Petőfinél - a költő recepciójának prototípusát teremti meg.11

A Petőfi-kultusz indításánál Arany Jánost is meg kell említenünk. Kovács József László munkájában erre sort is kerít, de dolgozata, címéhez hűen, az 1857-es császárjárás irodalmi visszhangját mutatja be. Gazdag kutatási anyagra támaszkodva Ferenc József fogadásának megdöbbentő külsőségeit is részletesen ecseteli az író.

Az irodalom ünnepei című kötet szép stílusú, a ráismerés élményét adó részlete Fábri Anna: jegykor regényhős voltam...”. Az irodalom kultusza Krúdy műveiben című tanulmánya. „A kultusz egyszerre tárgya és közege a Krúdy műveknek.”12 „A Krúdy-hősök többsége a kultuszteremtés (vagy -ápolás) kényszerében létezik.”13 Ilyen és hasonló mondatait olvasva biztosak lehetünk, hogy Fábri Anna a kultuszkutatás izgalmas területére vezet minket: a Krúdy- művek múltidéző világába. Köszönet érte.

Mert a kultusz ápolására igenis szükség van, és ennek az igénynek tett eleget lehetőségeinek felhasználásával a Lipták-házaspár, amikor saját füredi házukban látták vendégül majd’ ötven éven át a háború utáni magyar kulturális élet legnagyobbjait. A .füredi Helikonon” pihent, ültetett fát, vitorlázott és dolgozott Örkény, Déry, Illyés, Németh László, Weöres Sándor és Szabó Lőrinc is. Derűsen elfogadó, előítéletektől mentes légkört találtak a Lipták- házaspár otthonában. Erről a vendégjárásról ír Kovács Ida, érzékeltetve az „intézmény” kultuszteremtő erejét.

701