Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Bokányi Péter: Rom
BOKÁNYI PÉTER Rom KUKORELLY ENDRE KÖTETÉRŐL Aki volt valaha katona, az tudja, hogy fényévnyi a távolság a „vigyázz!” vezényszó és annak gyakorlati megvalósulása, az alakulótereken felharsanó „mgyááü” között. Az első jel, a jel klasszikus értelmében: hangsor, amihez konvencionálisjelentés kapcsolódik. A második jóval több ennél: konnotációi hangulatok, érzések, események, történetek, örömök és szomorúságok - szinte a de Man-i szimbólum értelmében visz közelebb egy adott létezés lényegéhez; s bár a lényeg fel persze hogy nem tárul, de a szó (legalábbis a beavatottak számára) utat nyit a feltárhatatlanhoz. A magyar irodalomban Ottlik Géza e szavak igazi tudója: az „ereklye”, a „csörgedező apparátus”, a „szombathelyi országút” - többek, mint szavak, zsilipként nyitnak meg világokat, s eresztik szabadjára az adott világhoz fűző érzéseket, hangulatokat, történeteket. Kellenek ezek a szavak. A szubsztanciális úgysem engedelmeskedik a nyelvnek, nem hagyja számára feltárni magát, a szavak eleve pontatlanok. „Tudjuk, a szavak nemcsak mindig kevesebbek epszilonnál, nem fedik soha - ez hagyján -, de többek is, ami rosszabb: elhelyezik valahová a maguk fogalmi berendezésében, értelmezéssel ruházzák fel: belefullasztják azt, ami létező, a saját nem-létezésük ingoványába.” {Buda) Egy adott létezés lényegének közelébe jutni a szótárak rögzítette nyelven keresztül lehetetlen. A „saját” nyelv azonban lehetőség - legalábbis a beavatottak számára -, hogy ehhez a lényeghez közelebb jussunk. E „saját” nyelv, a csak a beavatottak számára értelmes nyelv keresésének terméke Kukorelly Endre Rom című kötetének alcímében szereplő „szovjet- ónió” kifejezés. Ez, a beszélt nyelv eltorzította szó nyilván nem a kelet-közép- európai létezést 80 esztendeig meghatározó, pár évvel ezelőtt kiadott térképeken megkereshető államalakulatot jelzi: a „szovjetónió” a létezés, a kelet- közép-európaiság szimbóluma, értői/beavatottai pedig az itt élők, a kelet- közép-európaiságot nap mint nap megélő emberek. Ä ,szovjetónió” tehát eszköz: eszköze annak, hogy megsejthető legyen a szovjetónióság - illetve, hogy tudatosodjék némiképp, miben is éltünk/élünk. 1989 óta számos hasonló kísérlettel volt dolgunk. Szociológusok, történészek, politológusok hada vállalkozott már arra, hogy megértse, megértesse a „létező szocializmus” lényegét. Jó néhány értelmezés a korszakról nagyképű-tudós- kodóan elemez - vagy csak önigazol: a szerzők nem kis erőfeszítéseken keresztül igyekeznek utólag kívülhelyezni magukat a múlton, sejtetve, hogy a megszólaló csak szemlélője, de nem résztvevője volt annak a világnak. Ku694
