Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Czakó Gábor: Ég és Föld
leló'sség, a közerkölcsről leszakadt a magán, a széptől elkülönült, a jó, a hitvány annyiféle lett, ahányan gusztálják - és így tovább, és így tovább. Hogy meddig a tovább? A kilencvenes évek közgazdasági elképzelései — No- bel-díjakkal ékesítve - a „közösségi döntések elmélete”, vagy az új „intézményi közgazdaságtan” az erőszakot vagy a korrupciót nem káros melléktermékeknek, hanem a rendszer fő motivációs tényezőinek tekintik a legjobb költség/ haszon mutató elérése érdekében. A korrupció tehát erénnyé emelkedett a szemükben, amit kár volna kiküszöbölni, kívánatosabb inkább eltakarítani htjából a reakciós jogi akadályokat. A foldember programja egyetlen dimenzióra szűkült. Nevezik önmegvalósításnak, sikernek, melynek során élet helyett ki-ki saját szobrát készíti el. Beavató mesterek nélkül, szappanoperák mintáit követve. Természetesen sárból dolgozik, hiszen egyéb nyersanyaga nincsen; a Teremtő lélekleheletét ő nem hívja, és nem terelgeti, de erre nem is tart igényt. Hiszen tehetséges. Sőt, olykor briliáns és zseniális, sikere folyamatosan igazolja. Amikor a cinke megkocogtatja ablakát, eszébe jutnak gyermekkori emlékek, álmok. A végtelenről például? Hogyne, hiszen ember, égi származék, de erről nem akar tudomást venni. Ezért a Föld határát sosem lépi át, mert azt hiszi, hogy a végtelen földből van. Az önmegvalósítás végpontja természetesen azonos a kiindulóval, hiszen a folyamat minőségileg magasabb rendűt nem ragadott magához. A Vízöntő gyerekek fóldembernek tanulnak. Ámde a gyermek szellemi lény, a sár még kevés benne. A Másik tudja, hogy a gyermekek fólháborodása egyszerűen elsöpörné, ha sárnak nyilvánítaná őket, miként a szüleikkel megtette; s a fólnőttek némi zúgolódással elfogadták, hogy karórák és szilvás lepények módján áruként kezeljék őket - vö.: munkaerő-áru. A gyermekek lényének Istenre éhes ötödik dimenzióját valami quasi-val kell eltömni. Olyasmivel, ami végtelennek, teljesnek és szabadnak látszik, ámde mégsem a másik ember, mert az Isten képmásaként tényleg végtelen, teljes és szabad, tehát a vele való óvatlan játék a legmagasabb szellemi beavatáshoz vezethet. Az ilyesmi kerülendő. A gazdaságkori technikai lehetőségek fantasztikusak, a Másik ötletessége pedig kimeríthetetlen. Lám, okos gépek képesek olyan virtuális teret gerjeszteni, olyan álmeséket koholni, amelyek csillogóbbak az igaziaknál, ugyanakkor sem szellemi, sem pszichológiai, sem szociológiai, de még kultúrhistóriai realitásuk sincs. A valósággal egyetlen ponton sem érintkeznek. Aföldember-tanfolyamokon soha nem esik szó a művelésről, hogy az anyagot átszellemíteni kellene: önmagunkat is, a másik embert is, a többi lényt is az Ég felé emelni. Arról, hogy lényünk az Égbe tart, ahová a Földön át vezet az út. Nem a Semmin, hanem a Földön keresztül. A leckék mindegyre azt sulykolják, miként lehet önmegvalósítani, más szóval szabadon engedni magunkban mindazt, ami sár. Csak semmi elfojtás! S lám, a legsikeresebb önmegvalósítónak sikerül a legzsírosabb falatokat ki667
