Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Czakó Gábor: Ég és Föld

harapnia az élő Földből. Hogy az Égbe vigye? Eleméssze? Hogy zsákmányából ne áldás legyen, hanem trágya, Semmi?

„És a Föld pedig kietlen és puszta vala...”

A Földet az élet tette olyanná, amilyen tegnap volt. Az élet alakította ki magának az oxigénes légkört a metánosból, az élet stabilizálta az átlaghőmérsékletet 14 Celsius fok körül, az élet formálta meg az ózonpajzsot, és így tovább. Az pedig, hogy milyen ma, az a mi művünk, az emberé: a kihaló lények tömege, az ózonpajzs roncsolódása, a globális fólmelegedés, a sivatagosodás és a többi.

Kérdés, hogy miféle ember műve a ma? Mondhatjuk, hogy a karrieristáé, a barbié, a fasírtevőé, a konzumidiótáé, a versenyzőé, az alvajáróé, a halott lelkűé - egy szóval a fóldemberé, azzal a cinkos kacsintással, hogy mindez ti vagytok. Nem mi, még kevésbé én. Mintha kivonhatnánk magunkat a korunkból, tettestársaink közül, akiknek munkálkodását elnézzük, tűrjük, sőt olykor csipegetjük is törtetésük zsákmányának morzsáit.

A tettesek/felelősök fölsorolása napestig tarthatna. Az azonban biztos, hogy nincsen köztük se király, se pap. Talán nem véletlenül. Talán azért, mert gazdaságkor ezt a két hivatást törölte ki legirgalmatlanabbul. A demokrácia nem tűri a királyt, és nem tűri a papot. Eleinte lenyakazták őket, aztán de- szakralizálták, végül pedig nevetségessé tették. Különféle ünnepségeken gyakorta fóltündökölnek, s ha figyelmesen megvizsgáljuk a jelenésekről készült tudósításokat, filmeket, elönt bennünket a korérzés: ó, a quasi! A szinte, a majdnem és a mintegy. A szacharinméz, az alkoholmentes szilvórium, a vegetárius marhapörkölt! Szent Miklós püspök a myrai szupermarkecben!

Helyreállítani?

Ha a királyság hatalmi és közjogi kérdés volna, semmibe sem kerülne bevezetni - diktatúrákban tollvonással, demokráciákban iksz évenként választott uralkodókkal - és a dolog fabatkát sem érne. A kapcsolat ég és föld között nem állna helyre. Tudniillik a királyság se nem hatalmi, se nem közjogi, hanem létbeni kérdés. Azt jelenti, hogy az ember a Teljességben él, életének súlypontja a másvilágon van, ahogy Hamvas mondja, tehát föladata a földet az égbe emelni élete árán is, és minden itteniért felel odaát. Ennek a föladatnak a jegyében él a pap és a király, szerveződik Egy-házba, a közösség, a nép. Afóldember azonban képtelen népet alkotni, mert individuumnak, elkülönülő, versengő egyénnek, más szóval tömegnek képezték ki, s ő ezt a státust elfogadta. Se művelni nem törekszik a földet, se fölemelni, se közösséget alkotni nem kíván a többiekkel. Nem az a baj, hogy ebben az állapotában például irigykedne bárkit fejedelemmé emelni, hanem az, hogy képtelen rá. Tudniillik belőle hiányzik, vagy tetszhalott benne mindaz, ami a királyt teszi: a bőkezűség, a nagylelkűség, az áldozatra való készség, az ima, a jóság, a csönd, a szeretet. Más szóval, hogy élete se nem királyi, se nem papi, hanem szolgai: a Dolgoknak alávetett. Sár. Tudjuk, hogy a választásnak alapja, hogy a voksoló egyenrangú legyen; ne csak szavazzon, de ő is választható legyen. Tehát uralkodót csak az választhat, aki maga is király. Aki alkalmas arra, hogy valósá668