Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 7-8. szám - Bogdán László: A gyanú

»Azt mondották, ez titokban kell hogy maradjon, hogy erről senkinek sem­mit nem beszélhetek, mert mindenfajta fecsegés veszélyezteti a nyomozás szerencsés kimenetelét, márpedig úgy gondolják, nekem is érdekem, hogy ki­derüljön, ki volt a gyilkos, hiszen amíg ki nem derül, mindannyian potenciális izé gyanúsak...” „Gyanúsítottak!... vagyunk. Szóval, hogy ne beszéljünk erről senkinek.” „Mindég ezt mondjuk, ez amolyan megszokás, de mégis, ha tényleg, még te is azt hiszed, drága, hogy én... akkor szóval nagyon sokat segítene, ha mégis elmondanád, hogy...” ,A kapitány megkérdezte, hogy az őrnagy elvtárs tényleg beteg-e vagy csak teszi magát, hogy leszereljék a szekutól?” „Mire te?” „Mire ő szintén felháborodott: hát hogy képzelik, mi van itt? Cirkusz? Nyári színház? Rádiókabaré? És azt is mondotta, hogy erről talán mégis az igazgató nénit illene megkérdezni aki világhírű pszichológus, s ha valaki, hát akkor ő pontosan tudja, hogy mi a baja az őrnagy elvtársnak.” Ás más valamit is kérdeztek?” „Igen. Izé, nem is tudja, hogy erről hogyan beszélhetne, nem tudja, hogy bevallhatja-e? ...” ,,Mindent elmondhatsz!” Azt kérdezték, hogy én feküdtem-e le az őrnagy elvtárssal, izé, hogy ágyi- lag volt-e közöttünk kapcsolat...” „Mire te?” „Mire én nevetni kezdtem dühömben s elmondtam, hogyne, nagyon sok­szor én fektetem le az őrnagy elvtársat, ha nem érzi jól magát, s betakargatom és ott ülök az ágya mellett, amíg el nem alszik. Hogy neki nincs ilyen szeren­cséje, szólt bele a fiatal hadnagy és elvörösödött, de a kapitány leintette, kuss legyen s felém fordulva azt mondta, tudja maga jól, hogy mire gondolunk, mire én felháborodtam, hát mégis, hogyan gondolják, hiszen az őrnagy elvtárs be­teg, tényleg nagyon beteg, s azonkívül is az édesapám, vagy a nagyapám le­hetne a koránál fogva s hogy én soha nem kezdeményeztem semmifajta kap­csolatot a betegekkel, nekem ők olyanok, mint a saját gyermekeim, hogy azon­nal hagyják abba ezt az idétlen faggatózást, s hogy én ilyen körülmények kö­zött többé egyetlen idióta kérdésükre sem vagyok hajlandó válaszolni, csak az igazgató néni jelenlétében és kirohantam a szobából és dühösen vágtam be az ajtót magam után. Ezt későbben meg is bántam, nem kellett volna, még a végén tényleg a falunkra küldik a buldózereket...” „Nem küldenek semmit sehova... nem olyan nagyfiúk ők... mindenesetre köszönöm Rodi kedves, nagyon sokat segítettél...” „Hát nem haragszik?” „Ugyan, miért haragudnék? Hiszen csak az igazságot mondtad el, drágám, te nem vagy, igazán nem vagy egy komplikált nőszemély, pláne, egy össze­esküvő, te nem is tudnál hazudni, hát tudd meg tőlem, hogy már régóta úgy tekintek rád, mint az unokámra...” Spiridon megsimogatja a melléje lépő lány kezét s lehunyva szemét igyek­szik a problémára koncentrálni, addig nincs értelme különféle terveken töp­rengeni, amíg nem érkezik meg a laboratóriumi vizsgálat eredménye, s nem állapítják meg a halál kiváltó okát. Kétségtelen viszont, hogy valaki szándé­660

Next

/
Thumbnails
Contents