Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 7-8. szám - Szappanos Gábor: Jancsi bácsi
SZAPPANOS GÁBOR Jancsi bácsi- Hogyne, Gergő öcsém, tudok én történetöt Petőimül, hogyne tunnék, mingyá el is mondom, csak elébb húzódjunk be ebbe a kis vasúti italmérésbe, mer idekinn az embör csak ácsorog, az eső mög rácsorog, he-he-he... így, la, ügyi mingyá más itten, én letelepszök ehhöz az asztalhoz, te mög hozzál neköm két deci pirosat, magadnak mög ami tetszik.- Pirosat, de milyen fajtájút?- Milyen fajtájút, milyen fajtájút... hozzál uant, amilyen van, itten csak egy piros van, örüljünk, hogy legalább itt nem köll választani, mint a botba, amikor az asszony elküld bevásáróni... Egy piros van és egy fehér. Van itt választék! Ahun kettő van, ott má lőhet választani. Ezt mondják az okosok, te csak tudod, te odafónt lakói Pestön.- Jó, akkor megyek az itókáért.- Te sört hoztál magadnak, Gergő öcsém?! Mi dolog ez? Te nem bort iszol?- Általában azt iszom, de ebben a borban nem bízom, nincs neve, nem tudom, milyen, a sörben nem lehet akkorát csalódni, akármilyen is.- Jól van, no, azt iszol, amit akarsz, neköm édös mindegy. ... Glu.. glu... glu... Na, így má mingyá más! Egészen kiszáradt a szájam. Az asszony mindég aszongya, lófasszal van a te torkod kifúrva, apjuk, aszongya, legalább röggel, éhgyomorra ne igyál, csak ha öttél, jól van, mondok magamba, iszok én akkó is, ha öttem mög akkó is, ha nem öttem... Most nyugodtan ihatok, mert itt nem látja az a mogorva teremtés. Röggel aszonta, mönjek el Szemmiklósra, oszt hozzak neki valami szép piros sálat, mer a Gyenözsék botjába nem talált kedvire valót. Má látom, ez igön piros nap lösz, mer piros sálér mék a piros Bzmottal, piros bort iszok, amitül a képem is mög a kedvem is piros lösz... Mög azt is mondta, hogy ha meggyüvök, őrlessek kukoricát, mer a disznóknak estére má nem tud mit adni, nem tud csávát keverni nékik, oszt fát is vágjak, mer az is fogytán... eztet még az ágyba mondta a dunyha alatt, én mög aszon- tam, anyjuk, egyszörre csak egy dógot mondjál, mert nem vagyok képes ennyi mindönt észbe tartani, nem káptalan az én fejem, a mindönségit neki! Elmék elébb Szemmiklósra, oszt ha hazagyüttem, akkó mongyad, micsinájjak! Az még odább van. Még föl se keltünk. No, oszt aztán főkeltünk, előbb ű, aztán én, ű tíz perccel elébb szokott, begyújt, fóltöszi a vizet, beereszti a macskát, ide is be szokott gyünni a kis dög az ágyba, no oszt ahogy ott fekszök, oszt arra gondolok, hogy föl köllene má rázni a szalmazsákokat, mer igön rossz fekvés esik rajtuk el, vannak nyomódva, itt egy púp, ott egy púp, amott egy púp, oszt hallgatom, ahogy tösz-vösz odaki az asszony, érzöm ám, hogy ék644
